A két sápadt férfi egyszerre ér a börtön egyik folyosójához. Körülöttük kigyúrt, tetovált férfiak. Mind az étkezőbe sietnek. A két sápadt, gyenge fizikumú férfinek ez a “menetelés” is egy rémálom. Lökdösik őket, az egyiket tarkón is köpik. A smasszer szinte összekacsint a rabokkal, nem próbálja megakadályozni a két elítélt megalázását. Megérkeznek az ebédlőbe. A két rabunk – P és F – szemüket a padlóra szegezve állnak a sorban, eltűrve, hogy folyamatosan eléjük állnak a “nehézfiúk”. 40 perc álldogálás után átveszik a szinte ehetetlen ételt és egymás szerencsétlenségét, elesettségét látva, talán az összekapaszkodás reményében indulnak el egy asztal felé, ahol csak két szék van. Leülnek és nézik egymást. P szakítja meg a csendet:

– Borzasztó ez a hely, nem is gondoltam volna. Sosem hittem el, hogy ilyen, mindig azt hittem, hogy a filmek túloznak. Napok óta nem tudok aludni, fáj mindenem. Szinte minden nap megütnek, megaláznak. Pedig még sok van hátra, nagyon sok. Mégis ez a 3 hónap – most megáll egy picit és az ételre néz, aztán tekintetével ismét megkeresi F arcát és folytatja – ez a 3 hónap olyan volt, mint a pokol.

F együttérzően hallgatja P-t, majd szinte félve kérdi meg: – Miért kerültél ide?

P elengedi a kanalat, amivel a löttyöt próbálta kanalazni eddig, fejét oldalra fordítja, majd vissza és megint elfordul, majd arcát két tenyerébe temeti és így ül egy pár másodpercet. Aztán kissé oldalra biccenti a fejét, felnéz és elkezdi: – Egy történelmi szemináriumon azt mondtam, hogy a zsidóságnak is volt felelőssége a holokauszt szörnyűségeiben. Le sem tudtam vezetni az elméletemet, amikor valaki rendőrért kiáltott. Pár óra múlva már egy cellában ültem. Rá 3 héttel már ki is mondták az ítéletet, 2 évet kaptam. És Te? – kérdezi F-et, aki a megdöbbenéstől szinte meg se tud még szólalni. A villájával turkálja az ételt, aztán felnéz P-re és ő is elkezd mesélni:

– Tudod, nálunk a polgármester egy – itt nagyon elhalkul a hangja, közelebb húzódik P-hez is úgy súgja – gazember. Folyamatosan meglopta a várost, a metróberuházásból, útépítésből mindig csurrant-cseppent valami neki. Közben meg élhetetlen lett a lakókörnyezetünk. A bűnözés, a kosz, a tömegközlekedés silány volta miatt egyszerűen már nem bírtam elviselni a helyzetet. Egyik nap azért tartott ez a polgármester lakossági fórumot, hogy elmagyarázza, hogy miért kell neki most saját magának megszavazni magasabb fizetést. Az indokok között az is szerepelt, hogy ő az elmúlt években áldozatos munkája gyümölcseként egy világvárost lát, egy dinamikusan fejlődőt, egy európai mércével mérve is kimagaslót. Ekkor nem bírtam tovább, elővettem egy tojást és megdobtam vele. 1 évet kaptam volna, de mivel 7 évvel korábban egy meleg rendezvényre kivittem egy “ne reklámozd, hogy buzi vagy” transzparenst, visszaesőnek számítottam, így 2 és fél évet sóztak rám.

P már nem reagált. Megették az ebédet, majd visszalökdösték őket a cellájuk irányába.

Nem saját írás.De úgy gondolom igazán most aktuális.