Eltűnt az emberekből az együttérzés, a tolerancia. Megszokták, hogy mindig megmondják nekik, hogy mi a helyes, mit hogy kell csinálni, utasítást és parancsot kapnak az élet minden területén, csak hogy ne gondolkodjanak és nehogy észrevegyék, hogy ők tulajdonképpen nem szabadok.Sajnos a szabadságot megkapni és igazából meg is élni két különböző dolog.Ám az ember a tulajdonképpeni teljes, abszolút mértékű szabadságot soha nem képes megélni, megtapasztalni. Földhöz kötött, fizikai létünkből kiindulva meg vagyunk kötve. Függünk a kortól, amelybe beleszületünk, az ételtől, a családunktól, közvetlen környezetünktől, gyerekként a szüleinktől, felnőttként az állásunktól. Ezeket a szálakat nem lehet elvágni, nem tépheti le magáról az ember teljes múltját, valóját, mert ezek a korlátok határoznak meg minden embert. A szabadság mellett szükség van a korlátokra is; ha korlátozás nincs, a szabadságnak sincs értéke.Nagyon sok, kommunizmusban felnőtt ember még ma sem meri felvállalni, hogy egyedi, különleges és fontos tagja lehet a társadalomnak, mert túlságosan hozzászokott ahhoz, hogy az a jó és dicséretes a vezetők és a társadalom szemében, hogyha belesimul a környezetébe és semmivel nem tűnik ki, mindenben megmarad középszerűnek és ki sem akar válni ebből a nagy egyformaságból.A politika színpadán is többé-kevésbé ugyanazok a vezetők maradtak, csak most farkas helyett bárányt játszanak, pártot váltottak, a rendszerváltás és a forradalom színeiben díszelegnek, pedig jó ideig ők voltak azok, akik fenntartották azt a rendszert. Az ember szabadsága nem a jogban, a forgandó szerencsében, hanem magában az Úrban, az Igazságban gyökerezik. Az igazság tesz szabaddá, és a Lélekben való újjászületés….  Ez egy helyzet, egy állapot, amit, ha elfogadni nem is lehet, de igyekezni kell minden egyes napot Isten csodálatos ajándékaként elfogadni, s ahol csak lehet, együttélni és élvezni a még meglévő szabadságot!A világ kitárult az emberek előtt, és a jövőnek is.