Egy nemzet, melynek földjét idegen hatalmak tiporják, egy nemzet, melynek vezetői idegen hatalmakat szolgálnak, egy nemzet, mely mindez idáig szemét lesütve, sorsába beletörődve tűrte a kizsákmányoló pénztőke és annak talpát nyaló horda gazemberségeit, ez a nemzet végre azt kiáltja: elég volt! Vége! Nem tűrjük tovább! Nem engedjük tovább, hogy szeretett hazánkat, a Szentkorona nemzetét tovább gyalázzák hazaáruló hazug és szemforgató politikai bűnözők! Elég volt a munkanélküliségből, elég volt a megaláztatásokból, elég volt az embertelen kizsákmányolásból és elég volt a lelki nyomorból, melybe évek hosszú sora óta taszítanak bennünket.
Elég volt és ennek hangot adtunk! A hatalomnak ez persze nem tetszett, így július 4-én – gondolták – példát statuálnak és megfélemlítik azokat, akik a kizsákmányolt, megfélemlített emberek mellé álltak a legnehezebb pillanatokban is: a Magyar Gárdát! Tévedtek! Tévedtek, mert a hősöket nem lehet gázspay-vel, tonfával, bilinccsel, börtönnel megfélemlíteni! A felfegyverzett erőszakszervezetet fegyver nélkül, egymás iránti hűséggel, nemzetük szeretetével porba zúzták! A szeretet és hűség olyan erő, melyet lehetetlen megtörni, lehetetlen törvények útján eltörölni, lehetetlen bármekkora fegyveres, agymosott vicsorgó pribékhaddal visszafojtani!
Látva, részt véve a rendezvényeken, ez a hűség, ez a szeretet az, mely Magyarország, a magyar nemzet felemelkedéséhez, megújulásához vezető egyetlen út.
Magyar testvéreim! A parlamenti bársonyszékeket bitorlók és őket kiszolgáló pártok végnapjaiban soha nem látott módon tíz körömmel kaparnak, mert tudják: közeleg az elszámolás, elszámoltatás órája! Félnek és reszketnek! Aljas és hazug rágalmakkal támadnak mindent és mindenkit, akik nem az ő oldalukon állnak. Mindenekelőtt a Magyar Gárdát és a Jobbikot. Félnek attól, hogy mi nem félünk! Július 11. estéjén – látom magam előtt – ahogyan hajukat tépve, zsoldos jogászaikkal izzadva próbálnak hétfő reggelre magyarázatot és paragrafust keresni arra, hogy mit tegyenek az újjá alakult Magyar Gárdával, mit tegyenek a Jobbikkal!
Mindeközben lángoló szívek, mint megannyi meggyújtott fáklyák, a tegnapi nap után egész nemzetünknek viszik – visszük szét a tüzet, a hírt: Magyarország a magyaroké, nem adjuk hazánkat, nemzetünk felébredt és a nemzetárulóknak felelniük kell!
Isten óvja és vezesse Magyarországot!
Madarász Sándor
Jobbik Jászkiséri Szervezet elnöke
Adjon az Isten – Szebb jövőt!