Ez a levél, melyet még a hivatalos kihirdetés előtt, – ti. hogy Jászkisér város lett – lelkes munkatársai minden postaládába eljuttattak, elgondolkodtatott. Nyilván Ön előbb tudta, mint bárki más, hogy várossá lettünk, hiszen levelében közli is: “A városi cím megszerzésének nemes célja példás összefogásra sarkallt, melyhez én is örömmel csatlakoztam, hogy a térség országgyűlési képviselőjeként segítsem a pályázat sikerét”. Nos, engedje meg Szekeres úr, de itt valami sántít: 2009-ben 31 település adta be pályázatát. A HVG június 5-i számában a következőket írja: “A szakbizottság idén is három kategóriát állított fel, melyben a pályázókat a következők szerint csoportosítja: támogatott, feltételesen támogatott és nem támogatott.” Mit tippel, Jászkisér melyik kategóriába került? Bizony a nem támogatottba. De nézzük a lap további információit: A miniszter azonban, a szokásosnál talán jelentősebb mértékben is felülbírálva a bizottság álláspontját, úgy döntött, hogy összesen húsz település várossá nyilvánítását javasolja, közöttük olyanokat is, melyet a szakmai (hangsúlyozom: szakmai) bizottság nem támogatott. Különösen meglepő és szakmai érvekkel nem indokolható Budakalász vagy Kerepes – talán az egész mezőny két legerősebb pályázója – “kihúzása” a listáról. Bekerült viszont többek között két település a szakmai bizottság által nem támogatottak közül. Tippeljen melyek voltak? Jászkisér és Rákóczifalva. Érdekessége a dolognak, hogy településünk és Rákóczifalva is a Pécsi Tudományegyetemmel adatta be pályázatát, miután az előző sikertelen pályázat után “megsúgták” kivel kell ezt kiviteleztetni.

Így már látható, hogy Ön milyen nagy szerepet játszott abban, hogy Jászkisér ismét város lehessen. Félreértés ne essék! Örömmel fogadtam a hírt, hiszen sok dolgos és becsületes jászkiséri ember munkája kellett ahhoz, hogy településünk ismét elnyerhette e kitüntető címet. Az egyszerű jászkiséri emberek becsülete, munkája, településük szeretete nélkül ez nem sikerülhetett volna! Az üröm (keserűség) ebben az, hogy Ön ezen becsületes emberek munkáját arcátlanul kihasználva kicsinyes (vagy túlélési?) politikai céljaira fordítja. Azt sugallja levelében, hogy Önnek köszönheti Jászkisér a szennyvícsatorna-hálózatot, a Jászkisért Péllyel összekötő utat, a tűzoltóságot, a félmilliárdos iskola felújítási pályázatot. Ugye ezt Ön sem gondolja komolyan? Nem merem feltételezni, csak csedesen kérdezem: ilyen mély lenne a korrupció, bocsánat, erősen fogalmaztam: az Ön személyes varázsa a döntéshozókra?

Szekeres Úr! Engedjen meg egy kérdést: Ön a Rózsadombról jól látja a jászkiséri, jászsági helyzetet? Valóban ilyen nagyszerűen képviselte az Alsó-Jászságot a Parlamentben? Tisztelettel kérdezem: hányszor egyeztetett polgármesterekkel és szakemberekkel a választókerületéből, mielőbb egy-egy szavazás alkalmával megnyomta az igen, avagy a nem gombot? Hány GYES-en, GYED-en lévő kismamát kérdezett meg, hány kisvállalkozóval egyeztetett, hány nyugdíjastól kért véleményt, hány minimálbérből élő panaszát tolmácsolta a Parlamentben, hány és hány jászságival beszélt problémájáról és oldotta meg azt? Tudom, nehéz a válasz, mert Ön jó pártemberként nem a választókat képviseli a Parlament előtt vagy pártjában, hanem pártját a választók előtt, sokszor a választókkal szemben.

Ugye megengedi Szekeres Úr, hogy ezeken elgondolkodjam, ezeket a furcsa érzéseim megosszam másokkal is. Annál is inkább, mert küszöbön egy választás, melyben fontos a tisztánlátás, hogy tudjuk, ki mennyit és mit tesz a szavazóiért, mennyire veszi figyelembe választói érdekét, mennyire fontos számára a képviselt emberek érdeke.

Madarász Sándor
Jászkisér város önkormányzati képviselője
Jászkiséri Jobbik elnöke