Már látom sajnos , hogy a zátonyokkal szegélyzett tengeri út , egy sík homokos lapályra vitte ronccsá vált hajótestet. Itt megfenekedve , áll most hajónk és ülünk elárvulva , elárulva szomorún.
baj már az első kikötőnél látszott , abban ahogy új kapitányt választott a legénység, és a kapitány hamiskás szavának híve , elindultunk úgy , hogy a rest hajószolgák a csürhe is velünk jöhetett és nem kerültek kidobásra már legelőbb.
Pedig pallóra kellett volna állítani mind , és vetni a habok közé , hogy süllyedjenek el örökre. Nem a Kapitány csak ígérte , és majdan az első lázadás láttán a beteg kapitány testébe ők döftek tőrt legelsőként.

Míg tartott az első kisebb út , a beteg vezér már hanyatlott és helyébe készültek új még hamisabb kapitányok akik tudták honnan jöttek és azt is mi a céljuk. Mi közlegények , tengerészek dolgunk végeztük , hol a kötél magasába hágva , hol alul a hajó fenekén mosva a mocskot. Köztünk voltak kik a Kapitány hűsegére esküdve, majd elárulva őt, kezdtek lékeket fúrni biztosnak tűnő fregattunk testébe.

Az első Öreg Kapitány halála nem rázta meg nagyon a legénységet , élt tovább úgy ahogy azt kitervelték neki , és szinte reménykedve várták ,hogy újból azok ülhessenek nyakukba akiket egykor oly hangosan követelve vetettek volna a tenger mélyére. Mivel ezt megúszták, a következő kapitány választáson az Öreg helyére egy kiszolgált Zsoldost emeltek a kormány mellé. Ő elindította újból több lékkel telefúrt hajónkat a megbolondult tengerészekkel akiknek rumot osztva bódultságot és még nagyobb szenvedést adott , hogy majd a józanodás se legyen könnyű és mi több fájdalmas macskajaj legyen.

Inogva ide oda rángatva a kormány rúdját , hajónk bizonytalan telis teli zátonyokkal övezte vízre vezetette a Zsoldos. Ebben segédjei a hozzáértő navigátorok még nagyobb és biztosabb tanácsokkal látták el , és a matrózokat egyre jobban itatták , hogy a részegség elvegye kedvük a zendüléstől vagy netán ráébredjenek sorsuk silányságára , mert a részegség színes ködöt engedett az elbutult népség fejére.

Valahogy mégis eltelt újabb négy év , és a részeges matrózok egy része kijózanodva úgy döntött a hajó nem jó felé megy , és a zsoldos sem igazán az ő igazi kapitányuk és mivel többségbe kerültek a kapitány csere esetén , új kormányossal új irányt adtak.
Talán látni lehetett a csendesebb vizeket , és a remény vezérlő csillagát mely az új kapitányt vezette , de gonosz viharfelhőket gerjesztve a “múlt tengeri kalózai” erősen dolgoztak azon , hogy a hajó ismét eltérjen a jó hajóút felől.

A Fiatal Kapitány érezte , hogy baj lehet , de tapasztalatlansága és buzgó akarása eltompította emberismeretét és maga mellé megint olyan árulókat emelt akik ha kell a lékek újragyártásában mosolyogva segítenek, csak hogy a hajó végre elsüllyedjék. Barátai lettek legnagyobb árulói. És a tengerészek között ismét felütötte fejét a részegség elbutulása.
Négy év megint és a matrózok , két részre szakadtak , voltak aki a jobb és simább utat látták szebbnek és voltak kik a nehezebb , de jobb irányt lőtték be új útnak.

Egymásnak esett a legénység , akiknek súgtak szirén hangok , a tolvaj Fiatal Kapitányról, szőlő ültevényeiről és aranybányáiról, és ennek a hazugságnak adtak igazat. A szirének hangja erősödve és megerősödve nyomta el és taszította le a többség akaratát , és a csalfaság segítségével emeletek négy év után új Bamba Kalózt a kormány mellé.

Az új Bamba kapitány teljesen alkalmatlan volt , nem ismerte sem a hajót sem a köteleket , és a térképet is más tartotta elé. Múltja volt a veszte is , mert áruló volt és kém egykoron. Nemzetközi vizeken evezve , és mert szerette a koktélokat !
Ez lett a matrózok igazi veszte , mert nem vette észre , hogy az átmenet kapitányát kapták nyakukba, aki ha kell idővel félrelép az igazi tengeri Kalózkapitány színrelépése előtt.

Megtörtént ez is, és hat kemény évre egy igazi Kalóz került a hajó kapitányi hídjára , elkövetve mindent , hogy megalázza a legénységét , akár tettlegesen, akár szellemileg , leverve lázadást és nyomort hozzon . A hajón a káosz uralkodott el, skorbut , és egyéb betegségek terjedtek , fertőztek , a patkányok serege is megjelent mely dézsmálta a közös kosztot , és a Tolvaj kapitány a hajót a végső sziklákkal övezett tengeri útra vitte , ahol olyan léket kapott , amint a még józan hajóács soha életében nem látott. A tengerészek akik bérüktől és rumadagjuktól is meg lettek fosztva , próbáltak ellenállni , de az erős hajó hadsereg leverte minden kezdeti lázadásait , sőt árulókat is beépített a józanabb tengerészek közé, hogy rombolja építő munkájukat.
A Kalózkapitány hazudozásai és végletes kormányzóképtelensége a hajót a partra sodorta , és most ott áll , ezer lékkel és tört árboccal. A Kalóz és pár Patkánya , lelépett a megfeneklett hajóról és ismét saját emberét hagyta meg ,hogy a tengerészek béréből ,véréből állítsa vissza a hajót és mint rabszolga szállítót tegye újra vízre.

A legénységnek már rum sem kell , mert agyuk már nem forog , testük robotként hajtja végre az utasításokat , és egyre kevesebb aki ellenáll. Reménytelenül áll a hajó , dolgoznak a kizsákmányolók, és haladás nyoma sincs. A régi Fiatal kapitány emléke életet egyeket , de ő nem mer szerepet vállalni , mert fél a Patkányok lázadásától. Inkább elnéz a nyomor felett, és barátaival szemléli miként sodródik ide oda a hajó, a partról néha bekiabál , buzdít , de valójában tenni nem mer semmit.
A hajó fenekén lent azért készül valami, forrong már az új csapat , kik kevesen vannak , de tudják már , nem lehet sem rum sem szirén aki eltérítheti őket ha lépni kell . Csak a kérdés az , hogy a többi matróz lépne velük együtt vagy a reménytelenség tengerén vergődve várják, hogy majd jobbra forduljon sorsuk.

Itt állunk most , hajónk sekély vízen áll, léket kapva , és a kapitány is Kalóz , libát eszik nappal és éjjel bort vedelve tivornyázik, és vérezteti ki tengerészeit barátaival.

Lesz e hajóács és új kapitány , nem tudom , de a reménység tengere még messze , ezért szól utolsó levelem Hazám hajósaihoz, készülj mert vagy elsüllyedsz örökre és rabszolga hajó rabja leszel , vagy leverve láncod új vizekre merészkedve friss széllel indulsz jobb és szebb jövőd felé. A döntés rajtad áll !

Ugodi Tibor