”Már megint elkúrtuk. Fogalmunk sincs, mit tudnánk kezdeni a válsággal. Igazság szerint a válság előtt sem tudtuk, mit kellene kezdeni az országgal  de ezt most nem részletezném, az öszödi beszéd letölthető az internetről, hallgassátok meg. Tulajdonképpen csak a világgazdaság pénzbősége és a trükkök százai tették lehetővé, hogy egyáltalán idáig kihúzzuk. Nem volt se ötletünk, se víziónk, se tervünk. Most meg eltűnt a nagy pénzbőség, és mivel már átlátnak a trükkjeinken, nem ad nekünk senki, legfeljebb uzsorára.

A különböző szakértői csoportok mondanak mindenféle megoldást, de az mind túl bonyolult, olyan szavak vannak benne, amit a Veresjani meg sem ért. Kell valami frappánsabb.

Ötletek, valaki? Maga, fejkendős asszonyság, ott hátul a partvissal? Semmi? – Nem, azt az egyet nem, juszt sem mondok le. Na, akkor mondom én, hogyan kezeljük a válságot.

Egy: A válság külföldről jön, ezt mindig előre kell bocsátani. Semmi közünk hozzá, csak elszenvedjük, mint egy természeti csapást. Minden kommunikációban a világgazdasági válság, vagy a gazdasági válság kifejezést kell használni.

Kettő: A válság oka Orbán Viktor. Ez látszólag ellentmond az első pontnak, de a sikeres válságelhárító kommunikáció záloga, hogyne becsüljük túl a szavazók értelmi képességeit. A válságot Orbán Viktor okozta azzal, hogy nincsen neki kormányprogramja. Ha ezt elég sűrűn mondogatjuk (már beszéltem a Teddyvel, nyolcmilláért megírja tízszer), az talán eltereli a figyelmet arról, hogy a kormánynak nincs kormányprogramja.

Három: Már rég megoldottunk volna minden gondot, ha a Fidesz nem utasítaná el az összefogást. Ha valaki kérdezné, mi is az amiben össze kellene fogni, ködösítünk (a Teddynek már küldtem rá hatmillát). Olyanokat mondunk, hogy Konstruktív Ellenzékiség, Nemzeti Összefogás, Patrióta Pityke, Papucsorrán Pamutbojt. Mindegy, csak csupa nagybetűvel mondjuk. Persze, a Fidesz indítványait és törvényjavaslatait továbbra is vita nélkül lesöpörjük, amikor már senki sem nézi a parlamenti közvetítést.

Négy: Addig provokáljuk a Fideszt, hogy álljon elő konkrét válságkezelő programmal, vagy a pusztulásba taszítja Hazánkat, amíg ki nem nyilvánítanak valamit. Onnantól két hónapig az lesz a címlapokon, azt bizonygatja háromszáz közgazdász, hogy mekkora marhaság az egész, vudugazdaság, megalapozatlan fércmunka. Járulékcsökkentés, bruhaha, átképzési alap, hahaha. (A Teddynek már átutaltuk az előleget.) Így kapnánk egy kis luftot, addig se a mi alkalmatlanságunkról beszélnének.

Öt: Dávid Ibolya minden héten mondjon egy bődületeset, vagy zárjon ki valakit. A sajtó zabálja, mi közben sunnyoghatunk. Majd valahogy megháláljuk.

Hat: Lendvai Ildikó minden héten szólítsa fel valamire nyílt levélben Orbán Viktort. Mondjuk, hogy azonnal menjen el a Matolcsyhoz, és haladéktalanul mondja neki azt, hogy “Mit sütsz, kis szűcs?” Ebből aztán nem tud jól kijönni az Orbán.
Legyen ez a Nemzeti Felemelkedés Hat Pontja, hatszázmilláért ki is lehet kampányolni. A válságon ugyan nem segít, de eltereli a figyelmet  aztán úgyis jön az árvíz, én gumicsizmában fogom pakolni a homokzsákot a kamerák előtt, hadd lássa a nemzet, kire számíthat a bajban!”

Forrás:
Hajdú-bihari Hét 2009. március 11.
Petromán László