Egy roma lány írta:

“Én roma vagyok. Főiskolára járok. A következő a véleményem.
Hiába lázadnak egyesek a cigányokkal kapcsolatban.
Már késő ! Hosszú évtizedek alatt kiközösítettek bennünket ebben az országban. Ma már nem akarunk magyarok lenni. Volt idő amikor még azzá szerettünk
volna lenni. Ma már romák akarunk lenni, a saját hazánkban, itt. Mint látható mi sokkal gyorsabban fejlődünk mint a magyarok. Lassan megteremtjük a magunk értelmiségét, és a magunk nyelvét beszéljük. Ebben
az országban. Egyre többen vagyunk és egyre többen leszünk. Hosszú távon mi nyerjük meg a versenyt
Néhány évtized, és mi leszünk a többség. Nem fenyegetőzni akarok ezzel, csak megállapítom mint tényt. Eleinte még egymás mellett fogunk élni mi cigányok és magyarok. Lassan érvényt fogunk szerezni annak, hogy a
cigány nyelvet is elfogadják hivatalos nyelvnek. Mi nagy család vagyunk, és nagyon nagy a közösségi szellem, az együvé tartozás érzése. Nagy a gyermekáldás. A magyarokról ez nem mondható el. Világos hogy mi fog
történni. Lassan,és biztosan mindinkább miénk, romáké lesz ez az ország. Mi, vigyázunk majd a magyar kissebbségre. Adunk nekik munkát a saját országunkban.
Európa, és a világ olyan követelményeket támaszt ahhoz,hogy Magyarország bekerülhessen Európába, amelyek megteremtik a feltételeket hozzá, hogy
mindez így legyen. Annyi nép eltünt már a történelem során amikor az adott kor domináns hatalmai ebben érdekeltek voltak. A magyarokat sem fogja megsiratni
senki. Miképpen a magyarok sem siratták meg a besenyőket annak idején.
Ez a vita ezen a topicon ebben az értelemben tehát már értelmetlen. Nem csak a jelen, de már jövő is determinált ebben az irányban. Béke veletek…”