Magyarországon szélsőségesnek és radikálisnak számít, aki kimondja az igazságot, nem vesz részt a haza és nemzet elárulásában, kiárusításában. Ezért készséggel elismerem, hogy ezen jelzők illenek rám. Nem is kívánok azonosulni velük és szemléletükkel, nem kívánok részt a zsidók által felajánlott harminc ezüstből sem és leginkább nem kívánom, hogy ez az áldatlan természetellenes jelenség uralkodjon hazánkban. Aggathatnak rám jelzőket, mint: rasszista, nyilas, náci, vagy amit akarnak, attól én még nem leszek az. Mint ahogy nem lesz legitim az elcsatolt részek eltulajdonítása sem, nem lesz legitim az elherdálás, a kiárusítás, az elmutyizása a nemzeti tulajdonnak.

Nem szeretem a cigányokat? Így igaz! Miért is kellene szeretnem őket? Mit adtak nekem vagy mi az amivel gyarapítottak engem? És mik azok amiket én adtam nekik és amivel gyarapítottam őket? Ugye összehasonlíthatatlanul többet ad társadalmunk nekik, mint amit cserébe kapunk. Gyakorlatilag haszontalanok és élősködők. Kihasználva a kiskapukat és a kisebbségi kártyát, visszaélve jóindulatunkkal hajmeresztő kiváltságokra tettek szert és cserébe aljassággal, bűnözéssel és cigányterrorral fizetnek. Kormányunk és politikusaink néhány szavazatért beáldozzák a nemzetet és inkább meghúzzák a mi nadrágszíjijainkat csak ők nyerészkedő pozícióba kerüljenek. A statisztikák tiszta képed adnak arról, hogy milyen is a hozzáállásuk a munkához, tanuláshoz, társadalmi beilleszkedésükhöz. Nekem Európa közepén ne beszéljenek a fajvédők integrációról és szegregációról. Beszéljenek arról miért is lehetséges, hogy a XXI. században amikor embert küldünk a Marsra a cigányoknak derogál tisztálkodni, képtelenek legalább egy udvari budi készíteni, hogy ne a ház sarkába kelljen szarniuk, döghúst enni és még hosszan sorolhatnám. De nem teszem, mert rögtön megkongatják a vészharangot és sikítozva szaladgálnak, gajdolnak és jajveszékelnek, hogy a piszkos fasiszták ki akarják irtani őket.

Nem szeretem a zsidókat? Így igaz! Miért is kellene szeretnem őket? Már hallom az ajvékolást, hogy a tudósaink, meg az íróink és rendezőink, színészeink Tudjátok mit karvalyorrú, metélt barátaim meglennék én a hidrogénbomba nélkül is, Móse ben Náhmán munkáit nem ismervén maximum kénytelen lennék Petőfi Sándor és Arany Jánost olvasni, de igazából talán nem is bánnám. Bár az igazsághoz hozzátartozik valóban iszonyatos űrt okozna ha Toepler Zoltán és a Budapesti zsidó színház közös és maradandó alkotása a geci című remekmű nem létezne. És hogy mit kértek ezen földi áldásokért cserébe? Szinte elenyésző! Mindössze a nemzet vagyonát, földjeit, értékeit. Jogot arra, hogy jelképeink, hitvallásunk és nemzeti ereklyéink meggyalázhassátok, sárba tiporjátok. A nép kizsákmányolását és romlásba döntését, megvásárlását és rabszolgává tételét. Akkor inkább vállalom, hogy jelzőkkel illessetek, hogy kedvetekre chartásodjatok, színesedjetek és tarkásodjatok. Vállalom, hogy antiszemita, kirekesztő és intoleráns vagyok veletek szemben. Bár ahogy a szemét, jellemtelen munkáitokat elnézem például a palesztinokkal kételyek merülnek fel bennem ki is az valójában.

Nem szeretem a liberálisokat? Így igaz! Ha a liberalizmus azt jelenti, hogy erkölcsi normák, etikai szabályok és értékek nélkül kell élnem akkor nem szeretem. Nem csak hogy nem szeretem, de tiltakozok és fellépek az ellen, hogy nemzetem fővárosának utcáin buzeránsok vonaglanak, hogy a szabad madarakat tömörítő párt aki liberálisnak tartja magát támogatja, hogy ifjúságunkat drogokkal mérgezzék és gyilkolják. Támogatja az indokolatlan abortuszokat ezzel egy időben a ratyik házasságát. Napjainkban amikor csökken a lakosság száma, falvak néptelenednek el és fogy a magyar ezt bűncselekménynek tartom. Holokauszt, égő áldozat? Ez az igazi gyilkos ösztön amikor már az anyaméhben megölik a nemzet utánpótlását. Tény, hogy sokkal gazdaságosabb és kifizetődőbb, mint hagyni megszületni és utána öngyilkosságba vagy az ország elhagyására kényszeríteni az embereket. És mind ezt miért? Mert a kiválasztott népnek kell a hely, kell a jó föld és víz.

Nem szeretem a kommunistákat? Így igaz! Azt hiszem, nem kell magyaráznom, hogy miért. De az általános dolgokon kívül személyes sérelmeim is vannak velük szemben. Többek között én voltam az egyik utolsó politikai fogoly aki megköszönhette nekik, hogy ki merte nyitni a pofáját és hálából mindössze fél évvel rövidítették meg az életét. Agyon sem vertek, nem éheztettek, gulágba vagy táborokba sem kellett mennem, a családomat sem tették földönfutóvá, mondhatnám eszményi körülményeket biztosítottak, hogy köztörvényes cigánybűnözők között tölthettem el a rabságom idejét. És mind ezt miért? Mert 89′-ben még katona időm alatt részt vettem a Magyar Demokrata Fórum egyik gyűlésén a Csörsz utcában, majd ezt követően matricákat és szórólapokat adtam katonatársaimnak. Természetesen az indok nem ez volt, hanem, hogy szolgálatban levettem az ingemet kint a határban 5 kilométerre az első lakott falutól. Kötelesség szegés szolgálatban, vétség! Köszönöm!

Nem szeretem az álszent, hazug politikusokat? Így igaz! Bár nem mintha számítana a véleményem, mégis azt hiszem le kell írjam, megdöbbentő, ami ebben az országban folyik. Európa közepén, napjainkban olyan erkölcsi válság uralkodik a megélhetési politikusok között amit csak döbbenettel tudok konstatálni. Hogy lehet, hogy egy miniszterelnök mindenféle retorzió nélkül vállalja hazudtunk reggel, éjjel, este, hogy lehet, hogy ugyanaz a személy azt mondja a lakosságnak, el lehet menni Magyarországról! Itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen!, hogy lehet, hogy az elszakított és határainkon kívül élő magyarokat megfosztják a lehetőségtől, hogy hozzánk tartozzanak??? És még tehetném fel a kérdéseimet napestig, de ettől semmi nem változna ebben a kurva országban. Jó, tudom most sokan mondjátok ezért van szükség a változásokra és jöjjön az ellenzék! De milyen ellenzék? Az akinek a vezetője panelprolinak titulálja a választókat vagy aki nemmel szavazott a kettős állampolgárságra vagy aki beígérte a Gárdának, hogy pofonokkal fogja hazazavarni őket? Na vele aztán kint lennénk a szarból. Cseberből, vederbe.

Nem szeretem a románokat, szlovákokat, szerbeket? Így igaz! Melyikünk szereti kirablóit? Melyikünk szereti azokat akik szülőföldünkön megvernek, meggyilkolnak azért, mert saját anyanyelvünkön merünk megszólalni? Vagy mert ezen nyelven szeretnénk tanulni, olvasni, kulturálódni. Persze a mi saját politikusaink, nemzetvezetőink készséggel nyalnak csontig és segédkeznek a magyarverésekhez adatokkal látják el őket rólunk és megtiltanák, hogy az EU tagjaként elhagyjuk saját hazánkat. Sorra alakulnak az ősi magyar területeken a gyűlölködő és magyarüldöző pártok, bandák, hogy megtörjék még azt a megmaradt büszkeséget amivel a kinti honfitársaink rendelkeznek. Ellehetetlenítsék életüket vagy ha más módszer nem maradt gyilkossággal fenyegessék őket.

Maradt még valaki? Igen! Maradtunk mi magyarok akiket ki lehet semmizni, fosztani, megverni és megalázni. Akiknek ellehet venni földjeiket, rabságba lehet hajtani nemzetüket és ha mindezek ellen felemelik szavukat akkor le lehet őket nyilasozni, nácizni. Akiket ok nélkül üthet magyar, szlovák droid, akiket kussban lehet tartani vízágyukkal, viperákkal, gumilövedékekkel és könnygázgránátokkal. Akiknek előbb utóbb felsejlik egy egy mondat és szótöredék majd az elméjükben hőseinktől és íróinktól akik vérüket ontották a hazáért és feleszmélnek, kidörzsölik a csipát a szemeikből és akkor jön el a magyarok Istene, hogy igazságot szolgáljon ennek a sokat szenvedett népnek! De akkor, Tisztelt cigányok, zsidók, liberálisok, álszent, hazug politikusok, románok, szlovákok, szerbek fussatok! Fussatok, meneküljetek, hátra se nézve mentsétek az irhátokat, mert a magyar tűr, amíg tűrhet, de félelmetes és nem felejt!

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy híréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!

LE 184 616