Először is foganatosítani kell a kiürítési tervet, Budapest lakosságának figyelmét fel kell hívni a médiákon, rendőrségen, belvárosi önkormányzatokon keresztül, hogy célszerű elhagyni a várost, lehetőleg nagy ívben kerüljék el az emlékhelyeket, mert a kirekesztő elemek esetleg mégis megpróbálják megközelíteni azokat a kordonok, a tömegközlekedés leállítása, az autók elszállítása ellenére is. Budapesten három jól elhatárolható területen belül lehet ünnepelni.
A szokásos zártkörű rendezvények helyszínein kiemelt biztosítás mellett csak pártunknak és kormányunknak, oda más kétlábú földi halandó be nem teheti a lábát, sőt hallótávolságon kívül is tilos kiabálni, s transzparenseket tartani. Azonnali elkobzást kell foganatosítani bugylibicska, ivóvizes palack, vízipisztoly és más fegyvernek látszó tárgy, mint pl. a tojástartó esetében is. Ha kell beton, védelmeket kell a rácsok elé helyezni /acélt nem, mert esetleg mégis ellopják/ , mivel az egykori földalatti mozgalom néhány prominens tisztelője és hagyományainak folytatója már nem a bunkerben, hanem a föld felett ünnepel.
A hivatalos ellenzéket a budai várba kell irányítani, ott vannak a polgármesterek, ott nem ildomos a rendőrségnek cicózni.
Az igazi radikális nemzeti ellenzéket, s azt az elvetemült célpontot, budapesti vagy vidéki LAKOST, aki ennek ellenére mégis ünnepelni szeretne, viszont kiemelten kell lebénítani, hogy egyszer, s mindenkorra elmenjen a kedve holmi 56-os megemlékezésről.
Tele kell tömni a kihalt belvárost rendőrségi autókkal, rabomobillal, rácsokkal, kordonokkal.
Folyamatosan, hosszan és jó nagy zajjal kell körözni a rendőrségi helikoptereknek az ünnepségek helyszínei fölött, s figyelni kell a céltömeget, különösen akkor, ha a Himnuszt hallgatják.
Nem elég kordonok közé terelni a tömeget, a mögé a gyurcsányi REttenetes Brigantik Igazoltató-tapizó ámde SZexi kommandóit kell állítani, de csak ha egyforma, kb 160 cm magasságúak, elég izmosnak látszanak a trendi mellényükben és gatyójukban, kellően négyszögletes a fejük, és könyörtelen a pillantásuk..Most meg lehet mutatni az arcukat, de az azonosítószám legyen takarva a sisak, és a kezükben tartott harci eszközök által. Azokat el ne engedjék, álljanak mereven, a Himnuszok alatt viszont egy kicsit ellazulhatnak, lehet vigyorogni, s egy kicsit vakarózni, sapkát levenni. Nemzeti színű jelképet a ruházatra feltenni, az ünneplőkkel beszélgetni tilos, az útbaigazítást kérőkre, a reklamálókra fokozatosan felerősödő, üvöltésbe torkolló hangjelzéssel kell reagálni./ Na jó, az ünnepség végén, amikor mégis sikerül a tömegnek a kényszerítés ellenére szétoszlani, amelyik tud magyarul, elénekelheti a kormány az Az én rácsos kapum sárgára van festve c. harci indulóját /
Meg kell akadályozni a tömegek keveredését, nem mehetnek egyik-helyszínről a másikra / Egy frászt, nem elég nekik egy helyen ünnepelni ?/. A metrón, a kis földalattin csak a kommandósok közlekedhetnek, égen, földön, föld alatt is védeni kell pártunkat és kormányunkat. Ha mégis keverednének az elemek, nincs kecmec: bekerítés, motozás, tapizás, elkobzás, elhurcolás, majd az elkobzott tárgyak közszemlére kitevése elrettentés céljából, ,különös tekintettel a petárdákra, szögekre, és egyéb harci eszközökre.
Bocsánat, hogy ilyen hosszú voltam, sajnos nem sikerült felemelt lélekkel ünnepelnem, mivel nem tudtam gyalogosan eljutni a megfelelő helyszínekre, az emlékhelyekhez, a lezárások , a tömegközlekedés leállítása miatt, viszont a kommandósokon jókat röhögtem, néztem a szabadtéri színi előadást, úgy rohangáltak tömegesen egyik-helyszínről a másikra, mint a mérgezett egerek, üldözték a nagy semmit, s mivel a provokátorsággal teljesen felsült a szolgálat, sehol nem volt rendzavarás, estére muszáj volt nekik katarzist kreálni a semmiből, csak ilyen gyenge rendezés mellett ilyen ócska színjátékkal a trükkök százait már nem lehet elleplezni, a király meztelen.
Angyal