Trianon óta magukra hagyták az embereket a politikusok /tisztelet az igen kevés kivételnek/, végigszenvedtük a mocskos, tehetségtelen, aljas politika minden következményét, s ráadásul utána meg bennünket okoltak és okolnak ma is a következményekért /háború, gázkamra, kitelepítés, munkatábor, börtön, kivégzés, emigráció, elbutítás, elszigetelés, kirekesztés, nyomor, nemzeti vagyon széthordása, stb./

Most pedig egy újabb rémkép fenyeget, a totális államcsőd. Az előzmények tekintetében várható volt, csak mi voltunk elég naívak, hogy hittünk újból a politikusi ígéreteknek.

1990-ben felemeltük az MDF-t, s mit kaptunk cserébe? A vagyon széthordását, a párt lezüllesztését. Majd felemeltük a Fideszt, amely gazdaságilag nem volt tehetetlen, viszont a politikai tisztogatásait ostobán végezte, s kb. annyit értett a nemzeti kultúrához, mint tyúk az ábécéhez, s kb. olyan hozzáértéssel is végezte. A kommunikációja pedig ma is a béka feneke alatt leledzik /elnézést a vulgáris hasonlatért, de elég csak a hírtv kibeszélő show-jára gondolni/. Majd Orbán Viktorba vetettük minden reményünket, s ezért az önkormányzati választásokon minden, akár tehetségtelen fideszest is bejuttattunk az önkormányzatokba. S mi lett a jutalmunk?

A fidesz visszarogánosodik, a pesthyiek csőcselékeznek, ezzel a mintegy féléve regnáló kordon- démon- száj-és csőd kisebbségi kormányt segítik.

Tisztelt uraim, ellenzékiek! Tisztelettel kérem Önöket, s biztos vagyok abban, hogy nem vagyok egyedül ezzel a kéréssel ebben az országban, tegyenek már valamit, az Isten szerelmére. A szájtépés ideje lejárt, győzzék le a krónikus politikai betegséget, a memóriazavart, s gondoljanak az esküjükre. Vagy ha nem tudnak semmit tenni, akkor vegyék a kalapjukat, s menjenek Isten hírével.

Mert bármilyen hihetetlen, nekünk is van családunk, nemcsak Önöknek, és mindent meg fogunk tenni az érdekükben, valamint nem fogjuk hagyni, hogy egy kád-egy vas- és egy libakereskedő meg a sleppje a fasiszta riogatás álarcában tönkretegyen bennünket.

Ha államcsőd fenyeget, akkor rendkívüli helyzet is van, és nem érvényesek az eddig békében bevált politikai szokások és törvények. Ilyenkor nem kell elbújni a Parlamentben, a várban, hanem a népnek iránymutatást kell adni CSELEKEDETEKKEL!

Angyal