Nem szeretem a sportszerűtlenséget, most is igyekszem elkerülni azt. Ezért még talán azt is elnézi nekem, hogy galád módon kiragadok egy kitételt , a “Nemzeti radikalizmus……..” című írásából. Tehát:

“Az anarchizmus a másik véglet, amikor hazafias jelszavakkal, értelmetlen kihívásokkal és vandalizmussal hívják fel magukra a figyelmet, amit a legbutább TV búvár is megért, és esetleg még szimpátiát is kivált benne. De azért kíváncsi lennék, ha egyszer az anarchisták legyőznék a dridok hatalmát, vajon mihez kezdenének a győzelmükkel? Mert én emlékszem, hogy ’56-ban, a néhány napos békében a harcosok igencsak nehezen találták fel magukat az új helyzetben, amikor mindenoldali sáskák, mindenféle pártszínekben megjelentek és hatalmat, vagyont követeltek. Ha akkor győzött volna a forradalom, még egy kellett volna ezek eltakarítására.

A nemzeti radikalizmus nem anarchia, csak már nincs idő kivárni a spontán evolúciót, és nem akarunk többet áldozni idegen érdekeknek.”

A nemzeti radikalizmus egyik végletét sem jelenti az anarchia. Az a baloldaliság szélsőségesen mai véglete, annak következménye. Van ahol csak lesz, nálunk már az.

A nemzeti radikalizmus nemzeti alapon véghez vitt , a rendszert gyökeresen megváltoztatni akarót jelentő fogalom. Nem kívánok kioktatónak látszani, de az értelmező szótár nagyjából eldönti a kérdés ezen részét.Szerintem tehát ez lehet az inerciarendszer, ha a fogalomból indulunk ki.

Ha még maradhatok a fogalomértelmezésnél egy kicsit, és mindenképpen kliséket kell keresnünk a múlt forradalmait alapul véve, akkor véleményem szerint az ötvenhatos forradalom sem volt a szó szoros értelmében vett radikális cselekedet, mert ha jól tudom, az eredeti célkitűzés a rendszer megreformálása volt, és nem annak gyökeres megváltoztatása. Elég a szabadságharc vezetőinek névsorán végigfutnunk…a kezdetek tekintetében.

A múltunk a jövőnk tükre, mondotta volt egy 48-as liberális, aki nem egészen azonos egy mai liberálissal. Mint ahogyan Magyar Bálint sem magyar és még csak nem is bálint. A 48-as elkezdte, a mai pedig ott folytatta, ahol talán a 48-as abba sem hagyta.

Elemzésében Ön sem tért ki arra, miből gondolja azt, hogy az Ön által anarchistának, a szocionista konkurenseik számára pedig csőcseléknek nevezett névtelenek felkívánnák hívni bármire is a figyelmet. Én csupán magam, és barátaim nevében szólhatok, viszont azt mondhatom, hogy a figyelemfelhívás eszünk ágában sem volt és nem is lesz. Ennek oka egyrészt a hazug és “Jobbikmentes” média, és annak vélelmezése, hogy a nemzet többsége nagyon is jól tudja, mert érzi helyzetének folyamatos rosszabbodását. A figyelmet tehát nem szükséges arra felhívni, hogy a helyzet romlik.

Anarchia nem lesz, hanem már van. Politikai, gazdasági, morális értelemben biztosan.
Ha valakinek ez nem az, az ennek a rendszernek a része, netán haszonélvezője, vagy jövőbeni várományosa, igaz egyenlőre még csak vélelmezések, és álmodozások szintjén.

Aki tehát a jelenlegi rendszer ellen küzd, még ha az utcán teszi is azt, nem lehet anarchista.
Petőfiék talán ezerötszázan kezdték el az akkori rendszer vagy az azt önmaga számára megteremtő hatalom elleni küzdelmüket. Akkor is voltak olyanok, akik a tárgyalásos módszert választották, mindenféle utcai vircsaft, és a hatalom illetve annak haszonélvezői által anarchistának tartott módszer helyett. A véget nem érő “parlamenti” locsogások akkor sem voltak elegendőek, és a hatalommal történő egyenlőtlen tárgyalásokat időnként megszakította a palotaőrség tagjainak természetes szükséglete. A mi képviseletünk addig várt, újra és újra. Miközben az ország kirablása akkor is zavartalanul folyt.

Az Ön kíváncsiságát én most meghaladnám. Szóval kíváncsi lennék, mit tenne esetünkben a Jobbik, ha a rendszer terminológiája szerinti anarchisták tényleg győznének. Lövetne jobbra is és balra is? Vagy elzárkózna, netán elhatárolódna a győzelmet kivívóktól? De akkor már kinek az elvárására?
Vannak azért rossz sejtéseim is. A kétségtelenül dinamikusabb Jobbik, már mint a Vona érát értve ezalatt, mintha nagyobb veszélyt érezne egy maroknyi anarchista láttán, mint egy rahedli bolsevik láttán. Tudom, ezt nem állította a Jobbik, de Ön a Jobbikot említette meg, és vélelmezem, hogy szimpatizál ezzel az inkább nemzeti konzervatív ,mint radikális párttal.

Kíváncsiságom nem lankad, sőt növekszik. Mit tenne a Jobbik, ha mindenkivel, még a buta tv búvárral is közölné programjában, hogy nincs ingyen ez sem, meg az sem, üres a kassza mint a búváraink zsebe, és bizony nincsen senki aki azt megóhajtaná tömni, hitelekből. Mit tenne a Jobbik, ha parlamentbe kerülése után, szóba sem kerülne a médiában, mert ugye az nem a Jobbik által pénzeltetett, sőt a média egy ügynöklistával állna elő, persze mindenféle valós alap nélkül.

Nyilvánvalóan még Ön sem tételez fel egy abszolút többséget jelentő választási győzelmet a Jobbik szemszögéből nézve. Ami persze nem jelenti azt, még számomra sem, hogy a Jobbikot akkor “le kell írni”.

Haider Úr példája értékes. Nem tudom mi az igazság sajnálatos halála ügyében.

De azt merem vélelmezni, hogy legalább ötven százalékos az idegenkezűség esélye.

Mert a zsidó memória nem felejt, és ismételten ugyanazt a hibát nem követi el, mint Hitler Úr pártja esetében. Ha az idegen kezűség fennáll, az intő jel lehet arra is, mi történhet akkor ha csak az esélye megteremtődik annak, hogy a Jobbik súlyt szerezhet abban a rendszerben, ami ellen Ön szerint anarchiták küzdenek. Tehát ha szerencsés esetben , Vona Úr pártja esélyt kapna arra, hogy valós súlyt szerezzen a rendszer szándéka ellenére, akkor én nem kötnék vele életbiztosítást. Ha viszont Vona úr megfelel a rendszernek, akkor pedig a kopogtatócédulák gyűjtőivel, helyileg.

Köszönöm, hogy meghallgatott. Ha Ön anarchistákat fog vélni, az október 23.-ai megemlékezés megtámadottjai , vagy a támadás ellen védekezők személyében annak természetesen semmi köze sincs a cionista média munkájához.

Lesz viszont köze a hatalomhoz a minket megtámadóknak. Mert akik minket megfognak támadni, azok gazdáival és pénzelőivel Önök tárgyalgatni fognak, egy helyiségben, térben és időben. Abban az értelemben biztosan, hogy a törvényeket ők hozzák, a választásokat ők szervezik és felügyelik, és ők loptak csaltak, gyilkoltak és fosztogattak. Már a szüleik is ezt tették. Ön ezt jobban kellene, hogy tudja.

Ön mit fog tenni, ebben az esetben? Leszavazza őket?

További őszinte tisztelettel, és írásait továbbra is érdeklődéssel olvasva:

Markó Zoltán
saman
-csőcselék-anarchista-huligán-bakancsos-