Csápolva, izegve, mozogva pszichológiai esetre hivatkoznak, rólad nekünk, mi az hogy nagyon is suttognak, nincs sok napod hátra, ez a személyes sztorid!

A kengyelfutó gyalog-galopp ötvözete szajkózott terveid, s levedled őket, mint kígyó a bőrt.
Mit neked emberi érzések! A zászlóshajók süllyednek, akár a nyeletlen fejsze, s a legőszintébb becsületszavad olvad, mint a tavalyi hó.

Megfogtad pátyolgatók vaskezét és összeroppant, mint a pénzvilág, embervalód.

Kúrva ország lett általad hazánk, e mocskot látod majd, fiad orcáján!

Tudod már, hogy nincs tovább, s ismered a sánta kutyát, ott kilométerekre tőled, ott vonyít. Lehettél volna színészóriás, s trükkök százai nélkül, akár megbecsült Ember, de elhitted, vagy elhitették veled, hogy a semmit felfújhatod és valamire jutsz.

Most mutasd meg, mit ér neked hazád! A játékvagyonoddal példát mutatva segíts, játszva szerezted, játssz hát, s szépen csendben a valutát (valutátokat), mit tőlünk vettél (vettetek) el, a külföldi bankszámlákat felmondva, hozd (hozzátok) haza, értünk, hazádért tedd (tegyétek) közkinccsé, mentsd (mentsétek) meg a hazát!

Menj, Indonézia partjain várnak a szállodák, s rá se ránts, hogy az országot elsepri a tőke-cunami, csak menj, menj, vissza ne nézz, mert tudod a kövek, a kövek örökre megőrzik emlékedet!