Ami érdekes is a reggeli utam történetében: a vasútállomásnál közmunkás cigány emberkék támasztották az adófizetők pénzéből vásárolt gereblyéket ahelyett, hogy a járdákról összekaparták volna vele a sok lehullott falevelet, mely ilyenkor igen veszélyes lehet, mivel a dér ráfagyott és eléggé nagyot lehet esni, ha nem figyelünk oda.

Másik vicces cigányos eset a napom kezdetekor, hogy az Érsek kertben (Korábban Népkert) található sportkomplexum teniszpályája környékéről szedték össze a kiscigányok a labdákat, melyek véletlenül a kerítésen kívülre estek. Az összeszedett labdákkal a sétálók között dobálóztak, míg a családjuk a lehullott gesztenyét szedte vödörszámra. Volt ott kicsi, nagy, gyerek, felnőtt. A legfiatalabb kölyök óvodás korú, a legidősebb cigányféle pedig gondolom az apjuk, de lehet, hogy a nagyapjuk volt.

Ahogy elhaladtam mellettük szem- és fültanúja voltam egy beszélgetésnek, mely az egyik gyerek és az anyja között történt. Gyerek kérdezte az anyját, hogy mikor mehet végre iskolába, mert fázik. Kérdem én, azért jár iskolába, mert fázik?! Az anyja válaszolt rá, mégpedig azt, hogy: ,,Há minek akarol iskolába menni? Cigányoknak nem való jaz! Még beteg lehetel a tudástó’!!!” Mindezt felháborodva és ingerülten mondta a megszeppent és teljesen átfagyott gyerekének, aki tovább szedte a gesztenyéket.

Volt egy nagyon vicces dolog még a gyalogutam előtt. Kocsban csücsültem, mikor egy falun keresztülhaladva láttam közmunkás cigányokat kólát inni (vagy jól álcázott bort?).

Az egész reggelből azt a következtetést vontam le a cigányasszony mondása alapján, hogy évszázadok óta van egy népbetegség a nagyvilágban, mégpedig a tanulás és a tudás birtoklása. Cigányék miért járnak iskolába? Hát persze, hogy csakis melegedni. Télidőn nem sokat látni belőlük az utcákon tanítás alatt, viszont, mikor már nem kell vastag kabátot hordani, megszaporodnak, mint a legyek.