Pár éve még nem lehetett hallani semmiféle cigánybűnözésről, nem is ismerték sokan ezt a fogalmat, viszont napjainkra elterjedt. Sajnos, vagy szerencsére? Nem tudom. Az internetes sajtónak és az egyre több nemzeti írott sajtónak köszönhetően szembesülhetünk sok olyan dologgal, ami megtörtént. Öt éve csak azokról a dolgokról tudhatott az ember, amit odasúgtak a fülébe. Tettek is hozzá, vettek is el, de nem találkozhattunk vele a médiában. Lehet, hogy bejutott, de onnan nem került ki. Nagyon nagy hálával tartozunk azoknak, akik a mindennapjainkba elhozza ezeket a híreket, hogy tudjunk róla.

De mit is tehetünk? Sokan úgy gondolják, hogy annál többet nem tehetünk ellene, minthogy tudunk róla, hírt adunk valamilyen módon embertársainknak a velünk történt dolgokról. Én azt mondom, hogy tehetünk. Itt a kérdés, hogy mit? Szerintem vágjunk vissza az ő fegyvereikkel! Kapával, kaszával! Gondoljatok bele, odaáll elétek egy kis cigánygyerek, mi van nála? Kés& Legyen nálunk is kés! Minden embernek jogában áll megvédenie magát. Hát védjük meg! Legyen szánk, nyissuk ki! Tudom jól, hogy mindig a magyar jön ki vesztesen a bajból, fordítsuk ezt meg! Győzzük le az ellenséget! Nem kérem én, hogy gyújtsuk fel az összes házat, ahol cigányok laknak, nem erről szólok. Nekem az is megnyugtatná a lelkem, ha csak eltakarodnának az országból. Jó messzire! Űzzük el őket! Fogjunk össze! Gyerekek, felnőttek, fogjunk össze! Beszéljünk róla! Szülők, mondjátok el a gyereketeknek, hogy mi történik az országban.

Hogy hogyan is űzhetnénk ki őket az országból? Nahát ez jó kérdés… Próbálok rá választ találni évek óta, de nem sikerül. Fosszuk meg tán őket a segélytől? Igen, ez jó ötlet. Néhány faluban és városban már tettek ezért valamit, de nem sok sikerrel. Ezúton szeretnék kérni mindenkit, aki ismeri saját falujának, városának polgármesterét, valamely képviselőjét, jegyzőjét vagy akár a polgármesteri hivatal takarítónőjét, hogy beszéljen vele, vegye rá, hogy tegyen valamit. Én innen a számítógép elől nem tudok semmit tenni, csak annyit, hogy beszélek róla. A minap volt egy előadás az egyik városban a cigánybűnözésről és a kormánybűnözésről. Nem egy helyre nem egy plakátot ragasztottunk, szórólapoztunk. Nem érdekelte az embereket. Amíg nem érdekli a többséget, addig nem tudunk mit tenni. Több embertársunknak kell tudni az ilyen dolgokról. Nem csak azoknak, akik olvassák a radikális sajtót, hanem azoknak is, akik otthon ülnek a tv előtt és csak a tv2-t és az rtl klubot látják. Minden magyar embernek joga van tudni erről. Ha nem is beszéltek baloldaliakkal, próbáljatok meg. Minden társaságban, munkahelyen megfordulnak. Mondjátok el nekik, hívjátok fel a figyelmüket rá. Talán, ha majd ők is szembesülnek a dologgal, és beszélnek a vezetőikkel, akik ránk se bagóznak, csak szidnak minket, akkor elindulhat valami. Ez nem jobb- és baloldal kérdése, ez egy ország nyugalmának, békességének kérdése.

Tegyünk valamit, ha tudunk! Ha mást nem, beszélgessünk!