Tegnap éjjel csoda álmot láttam,
Álmomban Magyarországon jártam.
Határai kinyújtózva, újra egy szent teste,
Pedig számos ellensége már a halálát leste!

Felvidéki kis falvakban Magyar Himnusz hangzik,
Kárpátalja templomiban örömünnep zajlik.
Erdély ősi földjén a jó Istent dicsérik,
Délvidék lágy mezőin magyar gabona érik!

A magyar vér áztatta ősi föld immár,
Újra egyé vált, nem szeli át határ.
Az Isteni örök igazság győzött hát,
Eggyé tette újra a szent hazát.

Gyönyörű álmomból felébredve,
Hatalmas sóhajjal felkecmeregve,
Szétnézve újra csak azt látom,
Hazám testét csonkolva találom!

Fel magyarok, szent ősök ivadéki!
Ne hagyjunk mindent elveszni!
Tegyük meg amíg még lehet,
Váltsuk valóra az elképzeltet!

Merjünk tenni végre! Ne csak szóban,
Tettekben legyünk nagyok valóban!
Sajnálkozással nem gyógyul a seb,
Mely hazánkon 85 éve esett!

A legyőzött országok mind talpra álltak,
Igazságot csak nekünk nem találtak.
Ne várjunk arra, hogy más talál nekünk,
Hazánknak igazságot mi magunk tegyünk!

Budapest, 2005. 08. 27.