Nyögve nyom a nyomor
Gyér nép gyáván gyászol
Nyikorogva húzza a súlyt
Sulykolva hetykélkedik a helyzet
Habzó szájjal habzsolják
Az ily szétszaggatott helyet
Derelye ingovány is ínyencsége
Fittyet hányva, mennydünnyögve
Szid a szennyes csatorna
Dúlatt szavak szitkok, átkok
No csak imbolyogjatok-
Ez kell, az eszkil él, ha szól
Hitvány haloványak vagyunk
Illékonyatlanul kié az illetmény?
Ürügyek-ürögyén, vágyunk
Markolunk, porlunk, de fénylünk
Eszközként használják kilétünk
Nagyszerű eszme a mi eszünk
Faggatott furfangunk ezzé tették
Nyüszítve sóhajt a holtmeder
Mellé kellett volna állni-
Nem mint meggydzsemet szétkenni
Írásunk rég róva van
Mélység iszonya nekik, jó ha van
Még mennyit a mennyiért?
A mennyország hazát kér
Mezsgyéket beljebb tolták
Mócsingosan megnyirbálták
Nyámmogjanak, nyávogjanak
Fő, hogy véreink ittmaradjanak
Anyanyelvünk nyílként nyilal
Csak oázis maradtunk, körbe nyüzsögnek
Ocsmányság az egész szavuk
Mi kiirthatatlanok vagyunk.