A Kárpát-medence egységes közigazgatást követel vízügyi szempontból is. Nem lehet mindenféle csinált államokra szabdalni, mert a természet is fellázad.

A Tisza Kárpátalján még ma is sok helyen iható. A sós víz azonban teljesen átalakítaná a folyó élővilágát, s akár az a furcsa helyzet is előállhatna, hogy egy idő után harcsák helyett mondjuk cápákkal, vagy kardhalakkal találkoznánk benne. Itt még ugyan nem tartunk, de a magyar és ukrán környezetvédők aggodalma egészen Srassbourgig eljutott – az egyik magyar képviselő, Olajos Péter az Európai Bizottsághoz fordul a Tiszát fenyegető sóoldat miatt. A magyar képviselő Strassbourgban arra kér választ, hogy az Európai Uniónak milyen lehetősége van segítséget nyújtani a Tiszát, ezáltal pedig a Magyarországot, Ukrajnát és Romániát fenyegető újabb súlyos környezeti károk elkerüléséhez.

Aknaszlatina a történelmi Magyarország egyik legfontosabb települése volt, innen, meg a vele átellenben lévő, ma Romániához tartozó Aknasugatagról került ki a magyarok sójának túlnyomó része. Mindkét település egy gigantikus méretű sótábla fölé épült, ahol a 13. század óta folyik ipari méretű sókitermelés. Sugatagon ugyan ennek már vége, Szlatinán azonban ma is folyik a bányászat. Igaz, a korábbi másfélezer sóbányász helyett ma alig több, mint százan élnek ebből.

A korábbi, felelőtlen beavatkozások következményeivel azonban nem tudnak megbirkózni. A bányákban korábban szakszerűen kiépített vízelvezető rendszert nem rendeltetésszerűen használták, emiatt a már meglévő tárnákba folyamatosan édes víz tör be, s óriási kráterek keletkeznek szerte a településen. A só kimosódásának megakadályozása érdekében a tárnákból naponta mintegy háromezer köbméter vizet kell kiszivattyúzni, s ez a sós víz előbb-utóbb a Tiszába kerül.

A kárpátaljai újságok, és internetes oldalak szerint a szivattyúzásnak más, szemmel látható jelei is vannak a tízezer lelkes városban. A beomló tárnák két iskolát és a nagy hírű, föld alatti kórházat is veszélyeztetik, de nincs biztonságban a víz- és csatornahálózat sem. Nem is olyan régen Szlatina a turisták paradicsoma volt, rengetegen keresték fel a városka sós tavait. Mára azonban a legtöbb tó szintje teljesen leapadt, a víz a korábbi bányaüregekbe költözött. A vízbetörések okait évek óta különféle bizottságok vizsgálják, de nem mennek sokra.

A magyar vízügyi szakemberek is élénken figyelik az aknaszlatinai eseményeket. Mint az Országos Vízügyi és Környezetvédelmi Igazgatóságon megtudtuk, Tiszabecsnél, ahol magyarországi területre lép a Tisza, sok más mellett folyamatosan ellenőrzik a víz sótartalmát is. Szerencsére eddig semmi komoly elváltozást nem észleltek. Ennek ellenére a magyar-ukrán határvízi bizottság soron következő ülésén is napirendre tűzik a sóbányák ügyét.

Balogh Géza, Szabad Föld

HunHír.Hu