Az akadémiai dolgozók nem cifrázzák túl azt, hogy miért nekik van igazuk a kormánnyal vívott, elosztási és illetékességi/utasítási kérdéseket érintő vitában. Mert ők a tudósok, tehát ők a jók. Ahogy az Amerikai Nindzsában a jó fehér hacukában parádézik, a gonosz meg feketében – nem rakétatudomány ez a plot, de nem is magfizikusok tüntettek

Vasárnap, kora délután indult a Corvinus Egyetem elől a marxista társadalomtudósokból álló Akadémiai Dolgozók és a gyászmunka fázisai közül örökké a dühben, a tagadásban ragadt utcai ellenzék közös menetelése a szebb és igazságosabb jövőért, továbbá a tudomány szabadságáért. Noha a tudomány szabadsága már önmagában – ha egyáltalán elfogadjuk, hogy ilyen létezik – egy oximoron, hiszen bevett eljárások sokaságát jelenti, és a kutatás során az uralkodó paradigma keretében próbálnak A pontból B-be eljutni. Sőt, elméletileg maga az akadémiai lét is kizárja a forradalmárkodást, de ez nem zavarta meg az ELMÉLET híveit. Aki a tudomány szabadságáért tüntet, az nem a tudomány szabadságát védi, hanem hülye, mint a tök, vagyis inkább saját, privilegizált pozícióját félti a versenytől, egyáltalán a mérhetőségtől.

ÉS AKKOR KINÉZTEK AZ ELEFÁNTCSONTTORONY ABLAKÁBÓL ÉS NEM TETSZETT NEKIK, AMIT LÁTTAK
Mindez nem zavarta a hazai tudományos élet önmagukat elefántcsont koronával az élet és a világmindenség titkos tanainak ismerőjévé kinevező tagjait, a konfliktus apropóján nekiálltak körbepisilni azokat az intézményeket, melyeket szerintük a gaz kormányzat befolyása alá akar vonni. A renyhe, ám kissé idegbeteg hangfekvésben előadott, a bölcsészviccek minden peremfeltételét kimerítő szónoklatok után a tiltakozók az ELTE, majd a CEU épületét vonták (versekkel és béna politikai hip-hoppal) uralmuk alá, hogy végül az MTA épülete előtt emeljék magasba humoros tábláikat.

Tudós koponyákhoz mérten a méltatlanul üres, többnyire az önmaguk nagyságától való nyilvános ájuldozáson kívül primitív politikai frázisokat pufogtató beszédek csak a következő kérdésekre nem tértek ki, még érintőlegesen sem. (Csak egy könnyed stílusgyakorlat: „saját szüleinket másodállásban operáljuk a koszos műtőasztalon, miközben a kivándorlást fontolgatjuk.”) Pedig a (valódi értelmiségi) közbeszédben ezekre keresték a (valódi) tudósok a választ az elmúlt hónapokban:

Pénzből tudást csinálunk, vagy tudásból pénz?
Hol marad az legendák homályába vesző innováció, amiről amúgy annyit csacsognak?
Mi értelme van egy egyetemi szférától elszeparált elefántcsonttoronyra, ahol semmi más munkát nem végeznek, mint hogy néhány külföldi folyóirat utolsó oldalait töltik meg a nagyszerű felfedezéseik vezető összefoglalóival?
Miért nem termel szellemi tulajdont az MTA, illetve miért van a kormány tagjainak több szabadalom a birtokában, mint amennyit a tudomány fellegvárából az „elmúlt 8 évben” bejegyeztettek?
Szabadalom helyett miért publikálnak? Hogyha néha értelmes dologgal is foglalkoznak, azt kínai import áruként láthassuk viszont?
Egyáltalán mit jelent az innováció? Azt, hogy minket mi érdekel, vagy azt, hogy jutunk el legoptimálisabban A pontból B pontba?
Ezek helyett a következőket kaptuk:

A kutató egy csodálatos lény, szabadon lebeg, mint egy szigorlat a frankfurti iskolában!
Alanyi jogon jár neki minden, egzisztenciális kérdések az alacsonyabb néposztályoknak valók!
Legyen verseny, csak ne legyen!
Palkovics csak szabadalmakat jegyeztet be, de az ormánsági szivárványcsaládok helyzetében egyáltalán nincs tisztában!
Alapvetően mindenki egy sötét paraszt hozzájuk képest!
Nem azért jöttek haza külföldről, hogy ne legyen kinyalva a fenekük!
Ez nem demokrácia, mert ez a diktatúra le akarja bontani a sztálinista elveken alapuló akadémiai berendezkedést, hogy bevett és sikeres nyugati mintákat honosítson meg!

pesti srácok.hu

Hunhír.info