Magyarországon a kisebbségek jogai erősek, a többségétől eltérő szexuális irányultságú emberek is biztonságban élhetnek. Ezért aztán teljesen fölösleges, sőt kontraproduktív volt az elmúlt napokban a Kossuth téren megrendezett meleg gyűlöletőrjöngés, és egyenesen visszataszító volt a mosdatlan szájú felszólalók sikolyba fulladó szitoközöne.
A rendezvényen az ellenzéki aktivisták által ügyesen felhergelt kormányellenes düh és a társadalom többsége számára megüzent mérhetetlen megvetés nem szolgálta a tüntetők iránti empátia megerősödését. Ráadásul az előpride-osok tobzódását sztároló balliberális sajtó már megint egy kisebbségi álláspontot akar többségi véleményként feltüntetni. Már megint azzal kell szembesülnünk, hogy amikor egy maroknyi kisebbség vélt vagy valós jogaiért harcolnak egyesek, közben teljesen megfeledkeznek a többségről.
A rendezvény résztvevői, hogy súlyt adjanak mondanivalójuknak, előszeretettel hivatkoztak arra, hogy megkülönböztetés nélkül mindenkit ugyanazok az emberi és szabadságjogok illetnek meg. Talán tudtukon kívül is a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának 2. cikkelyére hivatkoztak. Én azonban javasolom továbbolvasni az őrjöngőknek az említett, 1966-ban elfogadott ENSZ-alapokmányt.
A 23. cikkelyben legnagyobb örömömre azt találjuk, hogy a család a társadalom természetes és alapvető egysége, és a családnak is joga van a társadalom és az állam védelmére.
Aztán a félreértések elkerülése érdekében ugyanitt azt is kimondja az alapokmány, hogy a házasságkötésre alkalmas korban levő férfiak és nők házasságkötési és családalapítási jogát el kell ismerni.
A balliberális véleményvezéreknek is el kellene olvasniuk ezt a 23. cikkelyt, ugyanis férfiakról és nőkről beszél a család és a házasságkötés vonatkozásában. Sőt, mi több, a társadalom alapvető és természetes egységeként tekint a családra, védelemre méltó értékként kezeli. Nahát, megnyugodtam, mert Magyarország Alaptörvénye egyértelműen ugyanezt rögzíti: a házasság egy férfi és egy nő kapcsolata. Akkor tehát a hazai szabályozás mégsem ütközik ezzel a legmagasabb szintű nemzetközi dokumentummal. Biztosan a tüntetők sem olvasták az említett egyezségokmányt, adjon már valaki egyet a kezükbe!
Témánk szempontjából a föntebb hivatkozott nemzetközi standard dokumentum mellett ide kívánkozik az Egészségügyi Világszervezet (WHO) betegségek nemzetközi osztályozásának (ICD) listája.
Megdöbbenten és megrökönyödve olvastam a balliberális sajtó perverz csúsztatását, amikor is azt kürtölték világgá, hogy a WHO 1990-ben eltörölte a homoszexualitást a betegségek nemzetközi osztályozásából. Ezzel szemben a valóság az, hogy a jelenlegi hatályos ICD, magyar nevén BNO 10. sorszámú dokumentuma a nemi identitás zavarai, a szexuális beállítottság rendellenességei, a szexuális fejlődéshez és orientációhoz társuló pszichológiai, viselkedési rendellenességek között említi többek között azoknak a nemi másságoknak legtöbbjét (például szexuális preferencia zavara, transzszexualizmus, transzvesztitizmus, fetisizmus, szado-mazochizmus), amelyeket a sokféleség jegyében a Kossuth téri tüntetők ünneplésre méltónak tartanak.
A homoszexualitást a WHO pedig ügyesen átkeresztelte a szexuális orientáció elnevezésre, és csak az ebből fakadó rendellenességeket tekinti betegségnek. Ez az abszurditás az a fából vaskarika, amikor az okozatot gyógyítjuk, és csak azt tekintjük betegségnek, de magát az okot nem! Az új betegséglistát 2019 májusában terjesztik a WHO tagországai elé, és annak jóváhagyására 2022 januárjában kerülhet sor. Az ICD-11 az évek óta kampányoló neoliberális lobbi hatására már tartalmaz ugyan olyan jellegű változásokat a szexuális zavarok osztályozását illetően, hogy azokat (például transzszexualizmus) már nem a mentális, hanem a nemi élettel kapcsolatos zavarok közé sorolja. Ezzel a nemi másságok stigmatizációját megszünteti ugyan, de a betegséglistáról nem törli.
A dokumentum olvasása után egyszerre fogott el a düh és a sajnálat. Sajnálat a becsapott tüntető emberek és düh az őket átverő balliberális politikusok, valamint az LMBTQ-jogokat képviselő civil szervezetek iránt. Ezeket a nemi másságukban tetszelgő embereket senki nem világosítja fel arról, hogy a másságuk rendellenes és nem egészséges állapot. Megtévesztő módon Európában ma mindenütt azt reklámozzák, hogy LMBTQ-nak lenni szép és értékes, sőt kifejezetten büszkeségre ad okot ez a természetellenes viselkedés. Miközben ezeket az embereket segíteni kellene.
Ha tetszelgés, provokatív és megbotránkoztató viselkedés helyett arra biztatná őket a rájuk telepedő balliberális politikusi garnitúra, hogy segítséget kérjenek, senki nem vetné meg és nem nézné ki őket az emberi közösségekből, senki nem tartaná őket alacsonyabb rendűnek.
A segítségnyújtás helyett a tüntetés szervezői ellenségképet gyártanak ezeknek a szerencsétlen embereknek. Így aztán számukra már mindenki homofób, aki nem áll százszázalékosan a mindenféle devianciával és hóborttal feltupírozott törekvéseik mellé. Sőt jelenleg már ott tartunk, hogy a homofóbiát a kriminalizálás felé terelik szorgos kezeikkel. A meztelen igazság az, hogy az őket képviselő szervezetek és ellenzéki politikusok valójában cserbenhagyják ezeket az embereket.
Alapvető problémája a csendes többségnek, hogy nem látja értelmét jogokért harcolni úgy, hogy azok az emberek, akik ezeket a jogokat megélhetnék, sokkal hamarabb meghalnak, mint a többiek. Nemcsak a HIV-fertőzésről van szó. Szociológiai felmérésekből és epidemiológiai vizsgálatokból mára már tudjuk, hogy a meleg férfiak és a leszbikus nők általánosságban rosszabb egészségügyi állapotban vannak. Ebbe beleértjük a mentális egészséget is.
Nagyobb arányban szoronganak, nagyobb arányban depressziósak, nagyobb arányban lesznek öngyilkosok, ezek pedig mind összefüggenek bizonyos szerek használatával és az alkohollal. A melegházasság kérdése is sokuk számára pusztán erőltetett politikai ötlet, amivel azt akarnák sugallni, hogy ők ugyanolyanok, mint a heterók. Azonban az értelmesebbek jól tudják, hogy ezt a többségi társadalom soha nem fogja elhinni.
A valóság az, hogy az eltérő szexuális irányultságú emberek mára sajnálatos módon kiszolgáltatott eszközeivé váltak annak a Soros György és hazai zsoldosai által képviselt nyitott társadalomnak nevezett életellenes ideológiának, amellyel hadjáratot indítottak hazánkban is a család ellen. A társadalomnak gyógyító őssejtje a család. A család elleni felerősödött támadás azt a célt szolgálja, hogy a nyitott társadalommal ellentétes értékrendet kiszorítsa a világból. Ha a polgárok többsége nem a keresztény értékrendet követő pártokra szavazott volna már 2010-ben, gyermekeink az óvodában nem játszhatnának „fiús” vagy „lányos” játékokat, és nem rendelkeznének a normális élethez szükséges identitással. Ezért aztán jól gondoljuk meg most, május 26-án is, hogy kikre adjuk le a voksunkat!
Petrin László – mho
Hunhír.info