Nagy-Britannia 1947-ben elhatározta: miután képtelen békés úton rendezni a helyzetet, az ENSZ Közgyűlése elé viszi a problémát. Az újonnan létrejött nemzetközi szervezet határozata szerint Palesztinát fel kellett osztani egy zsidó és egy arab államra, Jeruzsálemet és környékét pedig nemzetközi övezetnek nyilvánították, amely felett az ENSZ gyakorolt ellenőrzést.

A határozatot követően – amellyel egyik nép sem volt maradéktalanul elégedett – a két háborús fél tovább gyilkolta egymást, a szaporodó terrorcselekmények következtében egyre nőtt a civil áldozatok száma.

Az eszkalálódó konfliktust látva az Egyesült Államok jelezte, hogy felosztás helyett az egész térséget ENSZ felügyelet alá helyezné, de a felvetéssel elkéstek. A zsidó vezetők az új ötletet elvetve és végül Henry Truman amerikai elnök támogatását megnyerve 1948. május 14-én Tel-Avivban kikiáltották a régóta vágyott Izrael Államot. Az új államot a szomszédos arab országok – szemben az Egyesült Államokkal és a Szovjetunióval – nem ismerték el, a kikiáltást követően pedig öt arab ország hadserege indult Palesztinába, hogy legyőzze Izraelt és segítse ezzel a palesztin menekülteket.

Az izraeliek által függetlenségi háborúnak nevezett összecsapásban az újonnan kikiáltott államnak Egyiptommal, Szíriával, Libanonnal, Transzjordániával és Irakkal szemben kellett megvédenie önállóságát, amit nemhogy sikerrel hajtottak végre, de jelentős területfoglalásba is kezdtek. Sikereik hátterében nemcsak ellenfeleik katonai kudarcai játszottak szerepet, hanem a külföldi zsidóság pénzügyi támogatása is. A háború végére Izrael Palesztina területének több mint 70 százalékát felügyelete alá vonta, míg a harcok során félmillió arab kényszerült új hazát keresni magának – közülük sokan az Egyiptom által elfoglalt Gázai övezetben leltek menedéket.

(MultKor)

Hunhír.info