A családja ősi eredetű volt, birtokaik a Balaton környékén húzódtak, de a török hódítás során sok mindenük odaveszett Csak a híres csobánci vár maradt meg. Itt született Gyulaffy István fia, László, aki a hadimesterségekben korán nagy jártasságra tett szert. Somogyban és Baranyában küzdött a török ellen, ahol kiváló kardforgatóvá érett.

Akárkivel kiállt párbajozni, mindig győzött. Kopjával, szablyával is kiválóan bánt. Unokaöccse, Gyulaffy Lestár szerint életében öt halálos párbajt vívott, de mindegyikben győzött. A végén már csak álruhában tudott harcolni, mert senki nem mert ellene kiállni.

Már életében a magyar Achillesnek nevezték.

I. Ferdinánd 1549-ben már a szigetvári kapitányságot ajánlotta fel számára. Feltételeit azonban a király nem tudta vagy akarta teljesíteni, ezért 1551-ben már Pápán szolgált 100 lovas hadnagyaként, és ez évben szétverte a portyázó Velicsán fehérvári bég seregét. Az év végén már az Erdélybe küldött királyi hadban forgolódott, szintén kitüntette magát Lippa ostrománál. Visszatért Pápára, de közben Csobánc védelméért is mindent megtett. 1554-ben meg is védte családi várát az ostromló törökökkel szemben.

1556-ban Babócsa ostromában és Szigetvár felmentésében jeleskedett oly annyira, hogy újfent felajánlották neki Szigetvár kapitányságát. 1557-ben maga kérte áthelyezését Győrbe, hogy a fontos erőd segítségével jobban védhesse meg Csobáncot.

1560 végén aztán Tihany kapitányává nevezték ki. Itt még közelebb került a törökökhöz. 1561 tavaszán a magyar és török végvárak katonái akcióba lendültek, a fehérvári oszmánok elfoglalták a Csobánc szomszédságában fekvő Hegyesd várát. Talán ennek megbosszulására indult Veszprém alá május közepén Gyulaffy 400 pápai gyalogossal. Célja, hogy a polgárdi sokadalmat megüsse. A Bakonyban akart lest vetni a veszprémi törököknek, de azok, mivel a magyar parasztok tájékoztatták őket Gyulaffy akciójáról, nem mentek rá a lesre. Erre írta Ormányi Józsa sümegi kapitány: „Mert mikor az magyarok valahová akarnak készülni, az nem titok, hanem azonnal minden ember tudja.”

Gyulaffy így elunta a várakozást, és a Veszprém környéki töröknek adózó falvakat rohanta meg. Visszavonulását követően – félretéve minden óvatosságot – Lovas falu környékén táborozott le és vitézeivel együtt mulatozni kezdett. Azonban a fehérvári törökök szinte észrevétlenül megközelítették Gyulaffy táborát, majd megrohanták a magyarokat. Kétszáz gyalogost vágtak le, sok rabot ejtettek, Gyulaffy is csak üggyel-bajjal, harmadmagával tudott elmenekülni. Megintcsak Ormányi kesergett ezen: „Az magyarok igen vesznek az nagy lakás [ti. lakomázás] miatt; mert soha nem lehet az magyar had részegség nélkül. Csak csatára menjen is, azonnal meg kell valahol részegedni… Az Gyulaffy uram félő, hogy elveszti egy nap magát, ki kár volna; de senki szavát nem fogadja!”

Ezúttal mégis megfogadta a figyelmeztetést, mert a szégyenletes vereség miatt égett az arca, magyarázkodott is miatta, de tanult is a maga kárán. Ettől fogva körültekintőbb, óvatosabb lett.

1562-ben részt vett Hegyesd várának visszavételében. Ekkor győzte le a vár parancsnokát Bajezid vajdát párbajban. Bajezid hívta ki párbajra, Gyulaffy az első rohamnál úgy vágta ellenfelébe lobogós kopjáját, hogy az a páncélos testet teljesen átütve, hátul jött ki. „Ennél szörnyűbb öklelést senki nem látott” – írta Gyulaffy Lestár, László úr unokaöccse.

A következő évben, 1563-ban Miksa király koronázása alkalmából Thury Györggyel együtt aranysarkantyús lovaggá ütötték. Az újdonsült lovagok a tornán egymás után győzték le a külföldi vitézeket, végül egymással kerültek szembe, de I. Ferdinánd nem engedte párbajozni őket. Leállította a küzdelmet.

1566-ban kitüntette magát Veszprém, majd Gesztes, Tata és Vitányvár visszavételében. Közben több török portyázó sereget semmisített meg. A király, Miksa neki adta Veszprém kapitányságát, amelynek kapuját ő és emberei törték át az ostrom során. Emellett meghagyták a tihanyi vár élén is. A török folyton panaszkodott rá támadásai miatt, amelyet a bécsi udvar is tiltott. A felszerelés, a zsold is nehezen érkezett, folytonos portyáival, pénzért való könyörgéseivel és az udvar elleni kirohanásaival sok ellenséget szerzett. Mivel felelősségre vonták, ráadásul adománybirtokában is háborgatták, 1568-ban megvált kapitányi posztjától.

Erdélybe ment és János Zsigmond pártjára állt. Részt vett az erdélyi politikai életben, de a fejedelem katonai ügyekben is kikérte a tanácsát. 1575-ben ő vezette Báthory István fejedelem seregét Bekes Gáspár ellen a kerelőszentpáli csatában. Nem szakadt el teljesen egykori hazájától, fiát, Istvánt Bécsbe küldte tanulni és sikerült királyával is kibékülnie.

A kerelőszentpáli csatát követően jobbára birtokain visszavonulva élt, állítólag szívesen játszott lanton. Végrendeletében felesége, Forgách Margit és négy gyermeke, István, László, Erzsébet és Fruzsina között osztotta el vagyonát.

Az udvarhelyi falujában meghalt vitézt birtokán, Szilágycsehiben temették el, sírjára Kassai Dávid írt latin nyelvű verset.

‎Szibler Gábor‎ – Vitézlő Rend – török- és kuruckori hagyományőrzés

Hunhír.info