A tanácsköztársaság mindössze 133 napja alatt több mint 600 halálos áldozatot követelt hazánkban. A Pápáról érkező Lenin-fiúkkal szemben bátor devecseriek megszervezték a helyi nemzeti ellenállást. A kommunisták példát akartak statuálni kivégzésükkel. Mi erőt merítünk mártíromságukból. Hősök voltak ők, akik a devecseriekért adták legdrágább kincsüket: az életüket.

Baják István a pápai tanítóképző elvégzése után, 18 évesen jelentkezett katonai szolgálatra, majd frontkatona lett. Tartalékos hadnagyként szerelt le, s 1919. május 6-án a devecseri vörös uralom ellen fellépő civil és fegyveres polgári csoport vezetésével bízták meg.

Bőnyi Gyula ifjú földművesként vonult be katonának. Az osztrák magyar 19. gyalogezred kötelékében Olaszországban a Piave fronton harcolt.

Dédnagyapám testvére, Ferenczi Lajos szintén érdemeket szerzett a világháborúban, a Károly-csapatkereszt tulajdonosa lett.

A bukaresti születésű Krassovszky Gyula tanító 1916-ban került Devecserbe. Osztálytanítóvá választották meg a fronton hősi halált halt Gőgös Géza tanító helyére. Rendszerellenes kijelentései miatt büntetésül Herendre helyezték át. Ő azonban helyben maradt, s részt vett a májusi megmozdulásban.

Somogyi János földműves kilenc hónapot töltött harctéren, számos katonai kitüntetésben részesült. Ő vezette azt a maroknyi csapatot, akik megtámadták a helyi vörösőrséget. Öt kiskorú gyermek maradt utána, számukra megyeszerte gyűjtés indult.

Hősök voltak ők, akik a devecseriekért adták legdrágább kincsüket: az életüket.

Baják István, Bőnyi Gyula, Ferenczi Lajos, Krassovszky Gyula, Somogyi János 🕇🇭🇺

Emléküket megőrizzük!

Ferenczi Gábor – facebook

Hunhír.info