A Biblia kurtán-furcsán elintézi Khúsfia Nimródot, a hunok és a magyarok ősatyját, holott az életútja messze túlmutat az Ószövetségen. “A Vízözön előtti hatalmas Kusita Birodalom istenkirályainak utódjaként a víz szétválasztotta Birodalom ázsiai részének első királya lett. Kiváló hadvezér, Birodalomalapító volt. Több közel-keleti nép hagyománya első uralkodójaként tiszteli. Az ókori írók Nimródról szóló írásaiból kevés maradt meg, ám e töredékek fényt deríthetnek népünk történelmének mitológiába burkolt hajnalára…”

*
Részlet a kötetből:

A XIX. században az erdélyi Szászvárosban élő Torma Zsófiának, Torma József régész leányának különös szokása volt. A környékbeli falusiaktól megvásárolta a Maros partján talált vízmosta cserépdarabokat, kövecskéket. A legtöbb lelet a lakhelyétől néhány km-re Tordos falucska közelében került elő.

1875-ben Torma Zsófia, az első magyar régésznő Rómer Flóris biztatására kezdte a tordosi őskori telepet feltárni. Észrevette, hogy az edény- és szobrocskatöredékek formája, kiképzése, vonalas jelei igencsak hasonlóak a mezopotámiai Djemdet-Nasr műveltség leletein levő jelekhez.

Időtálló felfedezése bejárta a világot: „Tordos leletein akkor felismerém Babylon-Chaldea kulturelemeiből keletkezett, s az egyiptomi művészettel együtt Syriában tovább fejlődött azon művelődést, a mely hasonló volt Trója thrákjainak kulturájával, s amelyet Dáciában meg nem előzött az eddigi, a régészek által ismert gall-kelta, pelásg-görög, etrusk-római kultúra…”

„Babylon ős népe – ékírásos feliratai szerint – a turáni fajhoz tartozó sumer-akkád nép volt.”
A levelezéséből kiderült, e véleményével az amerikai Sayce, Haverfield, továbbá a német Schliemann, Trója feltárója is egyetértett.

Nagy-Magyarország területén, azaz a mai Romániában feltárt tordosi őstelep jelentősége oly nagy, hogy nem lehetett teljes mértékben besuvasztani a Duna szerbiai oldalán 1908-ban felfedezett Vinca-műveltségbe; egyrészt azért, mert a tordosi őstelep feltárása 1875-ben kezdődött, másrészt egyenes folytatása a kis-Magyarországon feltárt kb. 8-9 ezer éves Körös-műveltségnek. Az egyöntetűség és az egymásba való átfolyás miatt az egész műveltségkört a magyar régészet szinte mindmáig Bánáti műveltségnek nevezi.

Ezt az elnevezést a nemzetközi szakma nem vette át, hanem Colin Renfrew szóhasználatát követve a romános-szerbes „Vinca-, illetve a Vinca-Tordos kultúra” megnevezést tette általánossá.

„Trianon ezúttal is éreztette hatását. A brit akadémikus hangja hangosabbnak bizonyult, mint Magyarország összes régészéé. Így a Tisza, a Körös és a Bánáti, azaz minden Magyarországra utaló elnevezés belesüllyesztetett a Vinca-műveltségbe…”

*
A „Nimród, a Hun-Magyarok Őse” című ezen kiadványt a magyarság őstörténete iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, amely a „hivatalos történettudomány szerint a távoli homályba vész, és amelynek az ellenkezőjét ebben a könyvben nemzetközi és hazai, ókori és középkori írók, régészek egyaránt bizonyítják”.

(Ugyanis „egészen a vízözönig visszanyúló történetből kiderül, hogy a magyarság a hunokkal, avarokkal, kunokkal együtt ősrégi nagy és megbecsült, csodált és irigyelt nemzet megfogyatkozott maradványa. Ha nem kap történelmi éltetést, hervadó virágként elhal, és a helyét földidegen gyom veszi át, éltetést pedig csak a múltjából kaphat, hiszen a múltban rejtezik a jövő!”)

Magyar Menedék

Hunhír.info