Kedves hagyomány őrző, élő barátaim, a tavaszi ünnepkörben rengeteg olyan szokásunk maradt fenn, ami érdemes rá, hogy ápoljuk, fenntartsuk, és továbbadjuk az utódoknak is! Kérlek benneteket, minél többet éltessetek, vigyetek tovább belőlük, érdemesek rá. Őseink hittek benne, szent, mágikus rend szerint élték életüket. Ez a mi feladatunk is…..

Húsvétkor ünnepeljük a természet ébredését. Eredetileg a napéjegyenlőséghez köthetőek a télűző, szerelem, termékenység teremtő szertartásaink. A kereszténység felvételével, ez enyhén eltolódott. Az ünnepkör időpontját 325-ben határozta meg a niceai zsinat a napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapot kijelölve.

Legismertebb és legegyszerűbb, de talán legfontosabb a locsolkodás, a férfiak ilyenkor sorra járták a házakat és különböző énekek, versek kíséretében locsolták meg (termékenyítették meg!) a nekik ezért cserébe piros tojást (érett petesejtet!) adó lányokat!
Kiszehajtás, villőzés
Egy szalmabábút többnyire menyecskének öltöztettek. A kisze a tél, a böjt, a betegség megszemélyesítője, amelyet a lányok énekelve végigvittek a falun, majd pedig vízbe hajítottak vagy elégettek.
A kisze öltöztetéséhez és viteléhez különböző hiedelmek fűződtek: aki öltözteti vagy elsőnek felkapja, nemsokára férjhez megy, vagy ha véletlenül visszafordul a banya, akkor joggal lehet tartani attól, hogy visszajön a betegség a faluba, vagy rosszra fordul az idő. Miután levetkőztették és vízbe hajították, a lányok vizes szalmacsomóval dörgölték az arcukat, hogy ne legyenek szeplősek, és hogy egészségesek maradjanak.
A kiszehajtás után sok helyen a villőzés következett. A lányok villőnek nevezett faágakkal járták a házakat, ezeket a faágakat felszalagozták, olykor kifújt tojással díszítették. A kisze kivitele a tél kivitelét, a villő behozatala pedig a tavasz behozatalát jelképezte.
Barkaszentelés.
A szentelt barkát felhasználták rontás ellen, gyógyításra, mennydörgés, villám elhárítására is.
Sokfelé élt az a hiedelem, hogy a szentelt barkát nem szabad bevinni a házba, mert elszaporodnak a legyek és a bolhák, és egyéb rontásokat hozhat a gazdára. Azonban emellett jósló, varázsló, rontás elleni, bajelhárító szerepet is tulajdonítottak neki: a kert földjébe szúrt barkaág elűzi a férgeket, vagy a mestergerendán elhelyezett vagy tűzbe dobott szemek megvédenek a bajtól, villámcsapástól, de éppenséggel gyomorégés vagy torokfájás ellen is kitűnőek.
Ételszentelés, lakoma
Legfontosabb része a tojás, a kalács, és a hús, mint az újjászületés, az élet, és a bőség jelképei. Sok helyen használták mágikus célokra a szentelt ételek maradékait: a kalács morzsáját a tyúkoknak adták, hogy sok tojást tojjanak, máshol pedig tűzbe vetették a maradékot, hogy a túlvilágiaknak is jusson a szentelt ételből.
Egyéb szokások
Féregűzés, nagytakarítás, a ház körülseprése, hogy a boszorkányokat, kígyókat, békákat elhajtsák. Jellegzetes szertartás volt ilyenkor a tűzszentelés, keresztelő víz szentelése.
Határjárás, célja a tavaszi vetések mágikus védelme volt
A zöldágjárás a természet megújulását jelképező énekes játék volt, a kakaslövés pedig farsanghoz, lakodalmakhoz és aratáshoz is köthető népi szokás, de a húsvét egyik jellegzetességének is számított.
Népi játékok, táncok, énekek, a teljesség igénye nélkül:
Ulicskázás, hajujvárazás, karikázás, cickomozás, szinazálás, mancsozás, sajbózás, fogocskázás, csülközés, köcsögdobálás…

Áldott tavaszt, bőséget, egészséget mindannyiunknak!

Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske
Nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta…

Fehérholló Öskü

Hunhír.info