A bécsi udvarban nevelkedett II. Rákóczi Ferenc 1696-ban tért haza örökölt birtokaira. Eleinte úgy tűnt, teljesen németté, Habsburg-hűvé vált, ezt az 1697-es hegyaljai felkelés idején tanúsított magatartása is erősítette, amikor a felkelés elől, hogy magáról a gyanút elterelje, Bécsbe futott

Azonban hamarosan kezdte észlelni azokat a gondokat, amelyeket a császári hadak és az adminisztráció okozott nemcsak az egyszerű emberek, hanem a nemesség és lényegében minden társadalmi réteg körében. Visszaélések, zsarolások, a jogok csorbítása, mértéktelen adóztatás, ugyanakkor a kereskedelem akadályozása, a protestánsok elleni fellépések széles társadalmi rétegeket fordítottak egyre inkább Bécs ellen.

Rákóczi hamarosan a környékbeli főuraktól is megtudhatta, mi folyik az országban, különösen Bercsényi Miklóstól, aki barátjává is vált. Kezdett érlelődni egy főnemesi összeesküvés I. Lipót ellen, amelyhez azonban az erdélyi fejedelmi, valamint a thökölyánus hagyományoknak megfelelően külföldi támaszul a francia udvart, XIV. Lajost igyekeztek megnyerni.

Ráadásul a levegőben volt egy újabb háború a Habsburgok és Franciaország között a megüresedett spanyol trónért. Az összeesküvők tehát leendő szövetségest láttak az ellenség ellenségében. A kapcsolatfelvétel 1700-ban indult, mégpedig a bécsi francia követen, Longuevalon keresztül. A leveleket azonban ő rögtön bemutatta a bécsi udvarnál, ahol eleinte hagyták, hogy a mozgalom kicsit érlelődjön.

Majd 1701. április 17-én Rákóczi a nővérétől megtudta, hogy Longuevalt (persze csak látszólag) a bécsi hatóságok elfogták. Ekkor állapotos felesége mellett tartózkodott a nagysárosi kastélyban. Éjjel kettőkor törtek rá a császári katonák és Eperjesen, Budán át Bécsújhelyre vitték. Szállítás közben keletkezett az a monda, amely szerint a Győr melletti Abdán a halászok felismerték a fejedelmet, és hallal kedveskedtek neki. Ő azonban szomorkásan visszaengedte a halat a folyóba és ezt mondta: „Ím, visszaadom a szabadságodat, ha már az enyém elveszett.”

Bécsújhelyen ugyanabba a szobába zárták, ahonnan annak idején nagyapját, Zrínyi Pétert a vesztőhelyre vitték. Letartóztatták még Vay Ádámot és más nemeseket is, Bercsényi időben Lengyelországba menekült.

Csak a vár kapitánya, a porosz Gottfried Lehmann mehetett be hozzá, aki személyesen vágta fel ételét is, nehogy valamit becsempészhessenek hozzá. A Habsburg-udvar természetesen előre legyártott forgatókönyv szerint fej- és jószágvesztésre kívánta ítélni. Azonban a porosz király érdeklődésének hatására Lehmann enyhített az őrségen, majd Rákóczi felesége, Hessen-rheinfelsi Sarolta Amália segítségével november 7-én megszöktette a börtönéből.

Rákóczi Lengyelországba menekült. Lehmannt ezért kivégezték, később Bezerédj Imre hozta haza maradványait és temette el Kőszegen.

Rákóczi Ferenc 1703-ban mint az új szabadságharc vezetője tért haza Magyarországra.

Hunhír.info