…Két héttel ezelőtt, az ISIS kalifátusának bukását elemezve alá kellett húzni, hogy a terrorállam szétverése nemhogy gátolta, inkább fokozta az Európa irányába tartó ellenséges erők elszántságát. Kitérve az Iszlám Állam megalakulásának okai­ra, úgy tűnt, a háttérben összetettnek tűnő politikai, gazdasági és ideológiai okok húzódnak meg. Csak első látásra tűnik bonyolultnak és kuszának a helyzet. Ezzel szemben a valóság sokkal egyszerűbb és átláthatóbb, mint a XVII. században, a harmincéves háború idején volt. Bár akkor is és most is az Európa feletti uralom volt a cél…

Richelieu bíboros ellentmondásos és rejtélyes figurája jól példázza a háttérhatalom történelemformáló erejét és lehetőségeit. A vörös eminenciás a XVII. századi Franciaországban egyházi és politikai felhatalmazás birtokában, eszközökben nem válogatva, bárkit és bármit figyelmen kívül hagyva érvényesítette elképzeléseit. Korunk globális elitje a tőke hatalmát szimbolizálja, és bár láthatatlan befolyását, módszereit tekintve adódna a richelieu-i párhuzam, komoly különbség is kimutatható a francia bíboros és a mai háttérerők céljait illetően. Richelieu királya és a francia monarchia érde­keit tartotta szem előtt, messze meghaladva kora politikusai­nak felkészültségét.

A mai háttérhatalom működésében éppen az a visszás, hogy saját profitérdekük diktálta kíméletlen szemléletük és céljaik érdekében bármit feláldoznak, akár egy kontinens biztonságát is. Jó példa erre az Európát ért inváziós helyzet és az a folyamat, amelynek végén egy új korszak köszönt országainkra, meglehetősen vészjósló jövőképpel. Franciaországot naggyá tette a háttérben folyó bíborosi ármány – bár inkább hívhatnánk a korai, modern diplomácia sikerének –, míg a XXI. századi Európát éppen felemészti a tőkés érdekek sötét lelkű intrikusainak ténykedése következtében kialakult biztonsági kockázat.

Két héttel ezelőtt, az ISIS kalifátusának bukását elemezve alá kellett húzni, hogy a terrorállam szétverése nemhogy gátolta, inkább fokozta az Európa irányába tartó ellenséges erők elszántságát. Kitérve az Iszlám Állam megalakulásának okai­ra, úgy tűnt, a háttérben összetettnek tűnő politikai, gazdasági és ideológiai okok húzódnak meg. Csak első látásra tűnik bonyolultnak és kuszának a helyzet. Ezzel szemben a valóság sokkal egyszerűbb és átláthatóbb, mint a XVII. században, a harmincéves háború idején volt. Bár akkor is és most is az Európa feletti uralom volt a cél.

Korunk fokozódó feszültségének a lényege az Európát ért invázióból következik. Látszatra meggondolatlan politikusok döntése nyomán jött létre az egyre visszafordíthatatlanabb helyzet. Amennyiben visszalapozunk a történések elejére és összevetjük azt a következményekkel, máris látható a rendkívül egyszerű képlet. Az előzmény az iraki háború, az ország romba döntése, a gyújtópont viszont az úgynevezett szíriai polgárháború. A közel tíz éve meghirdetett szíriai „demokratizálási akció”, amely egyértelműen magán viseli az ukrajnai felszabadító hadművelet jegyeit, elbukott. Jelenleg is Bassár el-Aszad elnök Szíria vezetője, és miközben hatalma stabilitása nem változott, országa romokban hever. Akkor mire volt jó a pusztítás, az áldozatok nagy száma, a nagyhatalmak egymásnak feszülése a közel-keleti országban?

Azért, hogy menekülthullámnak lehessen álcázni az Euró­pát ért inváziót? Hogy ideológiai alapja legyen az illegális határátléptetés támogatásának, felülírva nem csupán a törvényes rendet, hanem a józan ész logikai egyszerűségét is? ­Miért kellenek bevándorlók? Mert – mondják – fogy a népesség és nincs elég munkaerő. Mert ha így folytatódik, kontinensünk végleg elöregedő társadalmak lakhelyévé alakul, és kihal. Nem vitatható tény, hogy rossz a tendencia, de mindez visszavezethető a több évtizedes manipulációra. Egészen pontosan a fogyasztói társadalom abszolutizálása az, amely a rövid távú profitérdek miatt katasztrofális jövőbe taszíthatja Európát. „Fogyassz! Magadra gondolj, és ne érdekeljen a jövő, élj a mának!” szlogenek rabságában élünk.

Ami viszont a legdöbbenetesebb a képletet elemezve, hogy a bevándorlás támogatása és erőltetése a mának szól, és nem a hosszú távú népesedési görbét kívánja pozitív irányba fordítani. Az ideérkezők ugyanis azonnal fogyasztók lesznek, amihez pénzt is kapnak letelepedési vagy alanyi jogon járó szociális támogatások formájában. Ahogyan – minden pénzügyi rendelkezést figyelmen kívül hagyva – anonim bankkártyákat is a zsebükbe dugnak. Az igazi arcátlanság viszont az, hogy az elöregedő társadalmakban a nyugdíjaskorú emberek már nem számítanak jó fogyasztónak, hiszen nem cserélgetik az autójukat, háztartási cikkeiket, hanem egyre konszolidáltabb életre törekednek. Ez pedig nem nyereséges a tőke oldaláról nézve.

Mi hát a képlet? A politikát a háttérből irányítva a háttérhatalom háborút provokál, miközben az sem érdekli, hogy eléri-e a célját, amire jó példa a szíriai öncélú beavatkozás. Menekültek milliói indulnak Európába, amit az NGO-szervezetek irányítanak, támogatnak. Majd megérkeznek az azonnali fogyasztók tömegei (menekülteknek titulálva), akiket az államok adóbevételeikből kell hogy finanszírozzanak, hiszen számos ok miatt nem képesek dolgozni és saját magukat eltartani. Következmény: az európai országok – még a leggazdagabbak is – forrásai egy idő után kimerülnek, így hitelt kell felvenniük. A hitelek visszafizetése szinte lehetetlen, mert a támogatásra szánt kiadások kontraproduktívak, gyakorlatilag szociális segélyek az ide érkezett embertömeg számára. Majd a tőke fedezetül megszerzi az adós országokat, ahogy az Görögország esetében történt.

Azt, hogy milyen erővel és mindent felülíró érdekérvényesítéssel bír a háttérhatalom, jól mutatja a menekültkaraván-szindróma. Ugyanis az európai parlamenti választásokig a migrációt egyébként támogató pártoknak nem érdekük, hogy a bevándorlás napirenden legyen. Tudják, megvan a veszélye annak, hogy a választók körében nő a bevándorlást ellenzők szavazati aránya, ha az invázió folytatódik, menekültkaravánok formájában.

Azzal tehát, hogy a karavánügy mindezek ellenére napirendre kerülhetett, a globális pénzügyi csoportok nemzetek- és nemzetközipolitika-felettisége bújik elő az eddigi formális rejtekéből. Napfényre kerül, hogy az unió vezetői a nyugat-európai országok kormányaival már régen nem urai az Európában folyó eseményeknek. Ráadásul képtelenek kordában tartani a tőke – a háttérerők – mohóságát. Még krízishelyzetben is kénytelenek meghunyászkodni egy szűk tőkéscsoport érdeke előtt. Arról nem is beszélve, hogy az illegálisan mozgó tömegben több tucat dzsihadista harcos juthat be akadálytalanul az európai kontinensre.

Viszont nekünk, normális embereknek jó hír, hogy az arrogáns világelit stratégiai hibát követett el. Hogy mit és ­miért, erről majd legközelebb.

Földi László

A szerző titkosszolgálati szakértő

www.magyarnemzet.hu

Hunhír.info