…A terror jogosságának magyar hirdetője, a bankárcsaládból származó Lukács György ezúttal érthetően filozofál. A baloldal az osztálytársadalom megszüntetését akarván szerinte jogosan öl. Szabad szerelemről beszél és arról, hogy a gyerekből a család szeretetével együtt ki kell irtani a magántulajdon szeretetét. (Váry Albert főügyész-helyettes aztán 1922-ben tizenötezer, a terror 133 napja alatt elkövetett köztörvényes esetet regisztrál.)”…
“Március 21-én az antantbarát Károlyiék által letartóztatott kommunista vezetők és a szociáldemokraták megegyezése után kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Ijesztő kép: a proletárdiktatúra szülője az ország legnagyobb börtöne, a Mosonyi utcai tolonc és a gyűjtőfogház. A börtönőröket beolvasztják a karhatalom, a Vörös Őrség kötelékébe. Szegeden a vörös tengerészek és katonák megtámadják a francia katonaság őrizte Csillagbörtönt, hogy kiszabadítsák az orosz forradalmárokat.
A munkásokból és újságírókból létrehozott likvidálóbizottságok börtönről börtönre járva szabadon engedik a kapitalizmus áldozatainak tekintett elítélteket, helyüket a polgárságból és az arisztokráciából kiválasztott túszok és a potenciális „ellenforradalmárok” foglalták el.
A Markó utcai fogházba négy hónap alatt 1461 politikai elítélt került, akiknek egy része vérző sebekkel jut oda a Parlament földszinti, bizottsági szobákból kialakított kínzókamráiból és a Lenin-fiúk Teréz körúti központjából, a Batthyány-palotából, amelynek homlokzatán ott díszlett egy vörös drapérián: A Hadügyi Népbiztosság Politikai Terrorcsapata. Parancsnokukat, a cattarói lázadó matrózok egyikét, Cserny Jóskát egy kijevi hóhér tanította a mesterség fogásaira. S feltűnik a színen a szabadon engedett Nick Guszti, Mágnás Elza gyilkosa is, amint a hóhérmesterséget „osztályalapon” vállaló Kohn-Kerekessel a kunszentmiklósi állomáson azon vitatkozik, hogy öt perc alatt két vagy három embert lehet-e akasztani . „A börtön(ök)ben sorsukat várják a túszok.
És egyre többen lesznek. A halál körülöttük ácsorog. Kivégzéssel fenyegetik őket. Levezetik egyiket-másikat a fogház udvarára. Bekötik a szemüket és tréfából lövöldöznek a fejük fölött. Ennek a kornak a hóhérlegényei szeretik látni a mások félelmét.A vádlott sorsát foglalkozása és származása dönti el: ez az értelme a vörös terrornak, és ezt az elvet tette magáévá Szamuely Tibor, az egykori zughírlapíró, aki egy moszkvai agitátorképző iskolából érkezett. Tettei nyomán már ekkor megjelennek mindazok a képek, amelyek 1945 után az ÁVO-t oly rettegetté tették: levágott testrészek és megcsonkított testek, Dunába lövetés, motorok zaja, amely túldübörgi az áldozatok jajkiáltásait.
A terror jogosságának magyar hirdetője, a bankárcsaládból származó Lukács György ezúttal érthetően filozofál. A baloldal az osztálytársadalom megszüntetését akarván szerinte jogosan öl. Szabad szerelemről beszél és arról, hogy a gyerekből a család szeretetével együtt ki kell irtani a magántulajdon szeretetét. (Váry Albert főügyész-helyettes aztán 1922-ben tizenötezer, a terror 133 napja alatt elkövetett köztörvényes esetet regisztrál.)”
Tamáska Péter/MH
Hunhír.info
