Miközben Horthy Miklós kormányzó elbúcsúzott Hitlertől, és 1944. március 18-án, este kilenc után hazaindult a Turán különvonaton a klessheimi kastélyból, már javában folytak az előkészítő hadmozdulatok hazánk német megszállására. Horthy ekkor már mindent tudott, de semmit nem tehetett, kénytelen volt tudomásul venni a német kancellár döntés
Hitler azonban nem bízott a kormányzóban, és az utasítására a különvonatot Linzben mindaddig feltartóztatták, amíg a megszálló erők zöme át nem lépte a magyar határt.
A németek ravasz akcióval, a Trójai faló hadművelettel juttattak órák alatt hadosztálynyi katonát Budapest közelébe. A keleti frontra tartó német katonai szerelvények lépték át magyar engedéllyel a határt, hiszen szövetségesek lévén a németek használhatták vasútvonalainkat katonai szállításra. Azonban Bicske vasútállomása e-lőtt és Ceglédbercel térségében német diverzáns alakulatok felrobbantották a pályatesteket, és így a hivatalosan hadianyag-utánpótlást szállító német szerelvények megálltak, majd egyszerűen elkezdték kirakodni a szállítmányukat. Így harcedzett német katonák és Tigris harckocsik álltak parancsra várva Magyarország szívében egy puskalövés nélkül
Eközben Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök sürgönyben rendelte el a vezérkarnak, hogy a német csapatokkal szemben fegyvert használni nem szabad. Amikor 1944. március 19-én a megszállás napján , hajnali 4 órakor a Turánt végre továbbengedték, addigra a germánok Belgrád déli körzetéből 3, Zágráb térségéből 2 gyaloghadosztállyal, Bécs felől egy páncélos- és egy páncélgránátos hadosztállyal, míg Krakkó irányából pedig egy gépesített hadosztállyal már mélyen benyomultak magyar területekre. Kisebb ellenállások azért történtek: az újvidéki hídnál álló, egy zászlóaljnyi őrségünket a németeknek le kellett fegyverezni, de Sopronban, Győrött, Székesfehérváron és a budaörsi reptéren is történtek magyar ellenállási kísérletek. Hitler minden eshetőségre felkészülve riadókészültséget rendelt el a Belgrád előtt állomásozó, német 100. vadászhadosztálynak is.
A magyar vezetők eközben teljesen tanácstalanok voltak: a kormányzó külföldön, a vezérkari főnök megtiltotta az ellenállást, míg a németek már Budapest határában. Ugyanis a maguk által felrobbantott sínpárokat a németek hamar helyreállították, és a veszteglő szerelvényeik Bicske felöl befutottak Kelenföldre, míg a kirakodott Tigrisek március 19-én, reggel 7 órakor megjelentek a főváros külső kerületeiben. Ugyanakkor a német biztonsági szolgálat, a Sicherheitsdienst speciális különítményei teherautóikon a belvárost járták, és megkezdték az első politikai letartóztatásokat. A Gestapo pedig már ezen a reggelen kilenc parlamenti felsőházi tagot és még további tizenhárom országgyűlési képviselőt tartóztatott le. Egyedül Bajcsy-Zsilinszky Endre tanúsított fegyveres ellenállást: rálőtt a lakásába benyomuló németekre.
Egy jellemző visszaemlékezés egy fiatal hadnagytól, arról a vasárnap reggelről: Jellemző honvédségünk vezetőinek teljes tájékozatlanságára, hogy március 19-re semmiféle intézkedést, még az évente május elsején szokásos, együtt-tartást sem rendelték el ( ) Így, ezen a március 19-ei vasárnapon például a budapesti I. gyalogezred III. zászlóaljánál, amely Aszódon állomásozott, az ügyeletes tiszten kívül mindenki eltávozáson volt. ( ) Kora reggel, a Sas-hegyen tűzállásban levő légvédelmi gépágyúk, légiriadó nélkül, néhány lövés le-adásával veszélyt jeleztek. ( ) 9 óra 30-kor már a laktanya bejáratát őriztem Aszódon két 37 mm-es páncéltörő ágyúval és éleslőszerrel. Néhány órával később, amikor a hatalmas német Tigris páncélosok a laktanyánk bejáratával szemben, ugyanúgy, mint a mellettünk lévő másik laktanyánál, állásba mentek, helyzetemet és lövegeim teljesítőképességét latolgatva meg kellett állapítanom, hogy ha tűzharcra kerül sor, én a katonáimmal abban az előnytelen helyzetben leszek, hogy meg kell próbálnunk fogpiszkálóval szardíniásdobozokat felnyitni
Horthy és kísérete a linzi kényszerpihenő miatt több órás késéssel érkezett meg 1944. március 19-én Kelenföldre. Azonnal a Várba hajtatott, de ott, a főbejáratnál már Wehrmacht katonák álltak őrt, és a Vár területén is mindenütt németek járőröztek. Kállay miniszterelnök még aznap lemondott, és másnap a török követ rezidenciájára menekült.
Március 21-én, a zuhogó esőben a királyi palotát rideg némaság ülte meg, csak a Vár udvarán járőröző, terepszínű esőköpenybe burkolózott, géppisztolyos német katonák törték meg a síri csendet. Másnap a kormányzó kinevezte Sztójay Döme szolgálaton kívüli altábornagyot, berlini magyar követet miniszterelnöknek. Hitler meg volt elégedve. Öt nappal a megszállás után Horthynak bele kellett egyeznie egy közös, német-magyar kormánynyilatkozat kiadásába is, miszerint a német csapatok közös megegyezés alapján, mint fegyvertárs vonultak be az országba.
Áprilisban megjelentek az angolszász bombázókötelékek Budapest felett, míg a földön a következő hetek Magyarország intenzív hadbaállításával teltek. A németek áborítatlanul jártak-keltek az országunkban, ellenállásba sehol sem ütköztek, mindenhol barátsággal fogadták őket. Mint azt egy német altiszt igen találóan jegyezte meg a háború után: Dies war eigentlich unser letzter Blumenkrieg Tulajdonképpen ez volt az utolsó virágos háborúnk.
zaol.hu
Hunhír.info
