A Székely Nemzeti Tanács megnyerte azt a pert, amelyet az Európai Bizottság ellen indított a nemzeti régiókról szóló európai polgári kezdeményezésük bejegyzésének az elutasítása miatt. A jogerős ítéletet csütörtökön hozta nyilvánosságra honlapján az Európai Unió luxemburgi bírósága.

Az ítélet szerint a másodfokon eljáró bíróság hatályon kívül helyezte az Európai Törvényszéken alapfokon hozott ítéletet, és megsemmisítette az Európai Bizottság 2013 júliusában hozott határozatát, melyben az EB elutasította a nemzeti régiókról szóló európai polgári kezdeményezés nyilvántartásba vételét. Az indoklás szerint az EB tévesen alkalmazta a közösségi jogot, amikor megtagadták a nemzeti kisebbségi régiók helyzetének javítására irányuló kezdeményezés regisztrálását.

A nemzeti régiókra vonatkozó európai polgári kezdeményezés beterjesztői azt javasolták, hogy az EU kohéziós politikájában kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő régióktól. A kezdeményezés a székelyföldi autonómiatörekvéseket erősítené.

Az Európai Bizottság 2013 júliusában azonban úgy ítélte meg, hogy a javasolt szabályozás nyilvánvalóan nem tartozik az EU hatáskörébe, ezért nem jegyezte be a kezdeményezést. Így el sem kezdődhetett az egymillió támogató aláírás összegyűjtése.

A bizottsági határozatot a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke és külügyi megbízottja: Izsák Balázs és Dabis Attila támadta meg az EU luxembourgi bíróságán, de a 2016 májusában kimondott elsőfokú ítélet az EB-nek kedvezett. Az SZNT fellebbezett.

A perbe Románia, Szlovákia és Görögország az EB oldalán, Magyarország pedig a kezdeményezők oldalán avatkozott be. A jogerős ítélet az Európai Bizottságot kötelezi mind az elsőfokú eljárásban, mind pedig a fellebbezési eljárásban felmerült költségek viselésére. Magyarország, Románia és a Szlovák Köztársaság maga viseli saját költségeit.

Csütörtöki ítéletében a bíróság felidézte: arra a kérdésre, hogy a kohéziós politika jogi alapul szolgálhat-e a magukat hátrányos helyzetű, sőt a e politika által veszélyeztetettnek tekintő nemzeti kisebbségi régiók érdekeinek uniós szintű figyelembevételéhez, a törvényszék úgy vélekedett, hogy a válasz olyan tények és bizonyítékok értékelése körébe tartozik, amelyekre vonatkozóan a bizonyítási teher az európai polgári kezdeményezés szervezőire hárul.

A bíróság szerint azonban ezzel az érveléssel a törvényszék tévesen alkalmazta a jogot. Az a kérdés ugyanis, hogy az európai polgári kezdeményezés keretében javasolt intézkedés az Európa Bizottság hatáskörébe tartozik-e, nem ténybeli vagy a bizonyítékok értékelése körébe tartozó kérdés, hanem lényegében az alapszerződések rendelkezéseinek értelmezésére és alkalmazására vonatkozó kérdés. Így, amikor a bizottsághoz európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslatot nyújtanak be, a testületnek ebben a szakaszban még nem feladata megvizsgálni, hogy minden hivatkozott tény bizonyítékát csatolták-e, sem azt, hogy a javaslat, valamint a javasolt intézkedések alapjául szolgáló indokolás elegendő-e.

A bizottság annak megvizsgálására kell szorítkozzon, hogy objektív szempontból a tervezett intézkedéseket absztrakt szinten el lehet-e fogadni a szerződések alapján. Mindazonáltal a bíróság megerősítette a törvényszék azon megállapítását, amely szerint a nemzeti kisebbségi régiók sajátos etnikai, kulturális, vallási vagy nyelvi jellemzői nem tartoznak a “súlyos és állandó demográfiai hátrány” fogalmi körébe, következésképpen a kohéziós politika céljából nem vehetők figyelembe e fogalom keretében. E jellemzők ugyanis nem minősülhetnek úgy, mint amelyek a gazdasági fejlődést tekintve következetesen hátrányt jelentenek a környező régiókhoz viszonyítva.

MTI

Hunhír.info