Mindannyian tudjuk mire emlékezünk ezen a napon, ezért most nem is akarom mondandómat egy sablonos, történelmi bevezetővel kezdeni. Sokkal inkább azon fejtegetésemet szeretném Önökkel, veletek megosztani, hogy a Nemzeti Ellenállás megmaradt, sőt erősödött 1956, valamint 2006. október 23-a óta, ellenben valami más köntösben jelenik meg, a társadalom mint képződményben generalizálva, nem eszmeiségében, hanem hétköznapi sajnos materiális szemszögre vonatkoztatva.

Ha a jelenség amely nagy betűvel írandó a Nemzeti Ellenállás csak materiálisan jelenik meg akkor ez azt jelzi, hogy a társadalom és annak alrendszereiben (közösség, család,) komoly a baj. Mit jelent ez pontosan? Sajnos egyre inkább azt jelenti, hogy a fogyasztási szükségletek kielégítésének egy lehetséges elmaradása okoz ma a társadalomban komolyabb félelmet mint az elvek, identitás elvesztésének félelme.

Pedig az utóbbi lenne a fontosabb a Haza, Közösség, Család mint fogalom egységbe tartása. Ez a 3-as elv még meg is volt 2006-ban. Azért hangsúlyoztam ki jobban a 2006-os eseményeket, mert az ekkora egységre 1956 óta nem volt példa. Még fiatal vagyok, de az úgynevezett “rendszerváltáskor” sem tapasztaltam, hogy az eseményeket olyan intenzitással figyelték volna nagyszüleink, szüleink mint a 2006-os eseményeket. Emlékszem, hiszen 2 éve volt. Az őszödi beszéd után csak kizárólag az eseményeket követtük. Amilyen korábban családon belül netán veszekedés lett volna, akkor észre sem vettük. Ezzel azt akarom mondani, hogy a társadalmunk a kisszerűségét ebben a bő 2 hónapban (őszödi beszédtől nagyjából november végéig levetkőzte). Akkor a szó szoros értelmében minden percben a jövőnk sorsa érdekelt bennünket.

Egy olyan óriási tisztulás indult el az erkölcsökben azokban a hetekben, amely a hétköznapi szükségletek napjainkban lévő elsődleges fontosságát legyőzte. Ezekben a hetekben 2 éve olyan önzetlen, szeretetteljes, tiszta volt minden érzés. A szavak egyik napról a másikra visszanyerték eredeti értelmüket. Kicsinyességünk eltűnt, mintha nem is létezett volna. Vártunk egy nagy eseményt, nagyszüleink a hidegebb napokon újra befűtöttek 2006 telén a régi kályhájukba, nosztalgiaként 56-ot ábrázolva.

A falvakban már az őszödi beszéd másnapján teli voltak a boltok, kiskocsmák idősekkel, fiatalokkal, különböző újságokkal a kezükben. Akinek volt munkája, néhány napra felfüggesztette, fiatalok közül sokan szabadságot vettek ki, hogy családi körben együtt kövessék a pesti eseményeket. A népünk akkor egy új rendszerváltásban bízott. Október végén sajnos elbuktuk ugyanúgy mint 56-ban. A szavak, érzések, erkölcsök sajnos a 2006 előtti vagy még rosszabb szintre degradálódtak. Most 2008 októberében erős a Nemzeti Ellenállás változás mindenképpen lesz, de a rendszerváltásnál kevesebb sajnos, csak kormányváltás lesz a törvények szerint 2010-ben, vagy előbb. Nem az emberek kényszerítik ki majd, hanem a kormány totális kifásultsága. Sokat veszítettünk 2006 őszén egy rendszerváltást amely a nép hajtott volna végre. Hiábavaló mégsem volt, mert újra fel tudunk állítani a 1998-2002 közötti időszakhoz hasonló nemzeti kormányt.

56-ban még ennyit sem tudtunk elérni. Ennek a kormánynak legfeljebb másfél éve van vagy kevesebb, 56 után viszont egy emberöltőnyi időre reménytelenül maradt Hazánk.

Vass Szabolcs
Magyar Ifjúságért Mozgalom
ügyvivő