A legtöbb palesztin számára az élet egy folyamatos küzdelem a háború és a szegénység ellen. A gázai fiatalok álma, célja a külföld – egy jobb élet reményében. De a lezárt határok és a munkanélküliség gátat szab a vágyaknak. A szülők pedig – hasonló helyzetük miatt – nem sok segítséget képesek nyújtani gyermekeiknek.

– Ilyen körülmények között a fiam szüntelenül a támogatásomat kéri, hogy kivándorolhasson, ahogyan a barátai – mondja el Isam. Nem teszem meg. Ám, ha anyagi lehetőségem engedné, odaadnám neki a szükséges összeget, hogy útnak induljon. Mert itt nincs jövője – állítja egy gázai apa.

Rafah. Határátkelő Egyiptomba. Sok migráns számára kiindulópont az új élet felé. Ezt az utat követte Musztafa is. Döntését azóta megbánta.

– Mikor úgy érzed, hogy minden ajtó bezárul az orrod előtt, akkor ha kinyílik egy, belépsz rajta, még ha a pokol kapuja is az. Egy migráns útja a célállomásig, maga a pokol tornáca. Teli kínnal, küszködéssel. Nekem nem sikerült eljutnom Európába, a közelébe sem értem. De tudok beszélni a tapasztalataimról; például amikor a Sínai-félszigeten keltem át – ami egy rendkívül veszélyes terület – egyszerűen meg akartam halni… – meséli az elgyötört férfi.

Musztafa csak álmát vesztette, nagyon sokan viszont az életükkel fizetnek az álmukért.

Ennek a gázai asszonynak akkor tűnt el a fia, amikor elsüllyedt vele az embercsempészek Európába tartó hajója.

“Nem érzik biztonságban magukat, ezért a fiatalok elhagyják hazájukat” – mondja. “Életet remélnek, de a halálba mennek. Azt remélik, Európában biztonságot és emberhez méltó életet találnak. Aztán vagy meglelik, vagy nem” – halljuk a szomorú, gázai asszonytól.

A rengeteg szenvedésről, veszélyről, halálról szóló beszámoló azért nem tántorítja el a palesztinokat az úttól, mert hazájukban – nap, mint nap – a kilátástalan helyzetükkel, jövőjükkel szembesülnek.

Euronews

Hunhír.info