A devizaspekulánsok – köztük Soros György – vagyonokat kerestek tőzsdei műveleteik révén, amikor mesterségesen vagy piaci körülmények folytán túlértékelt devizákon nyerészkedtek. Az amerikai milliárdos, aki a most zajló davosi Világgazdasági Fórumon az unió pénzügyi biztosával is tárgyalt, közvetlenül vagy közvetve, de érdekelt volt a három legnagyobb devizaspekulációban.
A spekulációs lista harmadik helyén a kiwi, azaz az új-zélandi dollár elleni, 1987-es támadás áll. Ez az ügylet Andy Krieger, a Banker Trust devizakereskedőjéhez köthető. Ő is azt használta ki – olvasható a Forexbazis.hu oldalon –, hogy számos deviza túlértékeltté vált, lehetőséget teremtve ezzel devizaspekulációkra. Krieger több száz millió dollár nagyságú short pozíciót vett fel az új-zélandi dollárral szemben. Az eladási megbízásai meghaladták Új-Zéland pénzkínálatát, illetve pénzügyi lehetőségeit. Így a dollár esni kezdett, ezzel Krieger több millió dollár nyereséget zsebelt be. Krieger később elhagyta a Banker Trustot, hogy Soros Györggyel dolgozhasson együtt.
A lista második helyén Stanley Druckenmiller áll, aki több millió dollárt „csinált” azzal, hogy kétszer is ugyanabban a devizában vett fel long pozíciót, amikor Soros György Quantum Fundjában dolgozott traderként.
Az első pozícióját a berlini fal leomlásakor nyitotta, és több millió dolláros tétet tett a német márka jövőbeni emelkedésére, mígnem Soros utasította, hogy növelje a pozíciót kétmilliárd márkára. Mindez hatvanszázalékos hozamhoz segítette a Quantum Fundot. Druckenmiller ezután egy bonyolultabb manőverben egyszerre vásárolt angol és német részvényeket, és a „siker” ebben az esetben sem maradt el.
A pálmát azonban Soros György viszi el, aki a kilencvenes évek elején jelentős vagyonra tett szert devizaspekulációival, ennek legismertebb esete az angol fonttal szembeni támadás volt.
A német gazdaság 1990-ben még az újraegyesítésből adódó nehézségek ellenére is erősebb volt, mint az angol. Ennek ellenére az angolok 2,7 márka felett akarták tartani a font árfolyamát. Ezen próbálkozásuk közben magasan tartották az alapkamatot és az inflációt is. Soros úgy vélte, hogy egy ilyen fix átváltási ráta nem tartható fenn sokáig a piaci erőkkel szemben. Ezért eladási pozíciókat kezdtek felvenni az angol fonttal szemben. A kamatok kifizetésekor jött rá az angol kormány, hogy több milliárd fontjába fog kerülni a nemzeti deviza védelme, amit nem tudott megengedni magának. Soros rájött arra is, hogy ha a folyamatosan nagy mennyiségben felvett fontkölcsöneit márkára váltja át, majd eladási pozíciót vesz fel angol fontból és long (vételi) pozíciót a német márkából, akkor az angol jegybank képtelen lesz tovább mesterségesen fenntartani az erős fontot.
Az ilyenfajta pénzügyi támadás révén a kölcsönöket Soros már úgy tudta visszafizetni, hogy pénze az erős márkában volt nyilvántartva, míg a tartozás a gyenge fontban. Így történhetett meg, hogy Soros térdre kényszerítette az angol jegybankot, miközben a hatalmasra duzzadt font–márka-árfolyamkülönbségen körülbelül egymilliárd dollár nyeresége keletkezett.
A milliárdos szerepét ki kell emelni az 1997-es délkelet-ázsiai gazdasági krízisben is. Akkor is a helyi pénzek (elsősorban a maláj ringgit és a thai baht) gyengülésére játszva nyert. Soros szintén nagy port felvert ügye, a francia Société Générale nagybank (SocGen) részvényeinek adásvétele, ami miatt a francia hatóságok 1989-ben bennfentes kereskedés gyanújával vizsgálatot indítottak, és 2002-ben elmarasztaló ítélet született, amelyet Soros fellebbezése után a legfelsőbb bíróság megerősített. A Soros Fund Managementet idehaza is megbüntették, majdnem félmilliárd forintos bírságot szabott ki rá a pénzügyi felügyelet a 2008. október 9-i tőzsdei kereskedés végén az OTP papírjaival végrehajtott ügylet miatt.
mho
Hunhír.info
