Négy éve támadták meg a Charlie Hebdo francia szatirikus lap szerkesztőségét. Az elkövetőket két napig üldözték, és összesen húszan vesztették életüket a merénylet során. A tragédia végére még nem került pont, hiszen a tárgyalás csak 2020-ra várható, valamint a közelmúltban elfogták a merénylet kitervelőjét. A Charlie Hebdo elleni merénylet előtt inkább ultrabaloldali terrorizmusról lehetett beszélni. A Vörös Brigádok franciaországi változata a hetvenes, nyolcvanas években működött, majd következett egy nyugalmi fázis, a jóval a migrációs hullám előtt induló radikális, iszlamista támadások viszont új fejezetet nyitottak a terrorizmus történetében.
Ennek megfelelően a rendőrség és a titkosszolgálatok történetében is – fogalmazott Georg Spöttle, a Nézőpont intézet elemzője, biztonságpolitikai szakértő a Kossuth Rádió Ütköző című műsorában.
A 2000-es évek elején a terrorizmus szó hallatán az emberek a Közel-Keletre asszociáltak. 2001. szeptember 11-e után ez a robbantásos merényletek irányába változott. A lövöldözéses jelenetekkel új fejezet nyílt, és később további elkövetési módok is megjelentek, gondoljunk csak a késes támadásokra és az autós gázolásokra – mutatott rá Pócza István, az Alapjogokért Központ vezető kutatója. Kifejtette: legnagyobb probléma, hogy az embereknek előbb jutnak eszükbe az európai nagyvárosok, mint a Közel-Kelet, és lényegében a hétköznapi élet részévé váltak a merényletek. A terroristák célja, hogy folyamatosan félelemben tartsák az embereket, és a politikusok kudarca, hogy ezzel a helyzettel ők is megbarátkoznak.
A szerteágazó adminisztráció késlelteti a tárgyalások megkezdését
Arra a kérdésre, hogy miért csak jövőre kezdődnek a tárgyalások, Georg Spöttle azt mondta: sok tízezer oldal peranyag jött össze, hiszen rengeteg tanút kellett meghallgatni. Ezt feldolgozni nagyon hosszadalmas folyamat. Egy hölgy, aki valószínűleg a fegyvereket tárolhatta, még mindig szökésben van. Rengeteg szálat meg kellett vizsgálni, így lehet az, hogy érdemben csak jövőre tudják megvizsgálni az ügyet.
A hosszan elhúzódó tárgyalások éppen a terroristák céljait szolgálják, hiszen az emberek így folyamatosan a terrorral szembesülnek, beleivódik a tudatukba és a hétköznapjaikba – reflektált Pócza.
Juncker azon kijelentése, hogy új terrorizmus elleni tervet dolgoznak ki, hangzatos, de ezek lényegében csak unalomig mantrázott szlogenek, amikben Spöttle szerint már maguk a politikusok sem hisznek. A koncepció az lenne, ha megfékeznék a migránsok további beáramlását, hiszen a bevándorlók áthozták a problémát a Közel-Keletről. Először csak önmaguk között voltak konfliktusok, de mára kiterjesztették Európára is.
„Minél többen jönnek be, annál nagyobb számban akadhatnak köztük radikálisabbak is, akik a helyieket ellenségnek tekinthetik, és ha nem jutnak hozzá egy AK47-es fegyverhez, akkor vesznek egy öteurós kést a hipermarketben, és elkezdik szurkálni az embereket, vagy egy lopott autóval a tömegbe hajtanak” – hangoztatta.
Javult a közös fellépés, de több forrásra lenne szükség
Jobb a terrorizmus elleni nemzetközi együttműködés, mint korábban, de mindenütt hiány van rendőrökből és ügynökökből. Ahogy nő az úgynevezett „veszélyeztetők” száma, úgy lesz egyre nehezebb az elektronikus és az élő erős megfigyelés, illetve az információgyűjtés. Csak Franciaországban húszezer „veszélyeztető” él, akiket a hatóságok csak elektronikusan tudnak megfigyelni. Jól dolgoznak, de több forrásra lenne szükség. A titkosrendőrök ráadásul a politikától is erőteljesen függenek – mondta a biztonságpolitikai szakértő.
Pócza István hangsúlyozta: a korábbi időszakhoz képest biztonsági és politikai szempontból is eltérő a helyzet. A politikusok próbálják azt sulykolni, hogy nem történik semmi különös, a nyugati nagyvárosok hétköznapjait azonban áthatja a bizonytalanságérzet, amire a politikának válaszokat kellene adnia. A közhelyek puffogtatása mellett azonban nem érezhető, hogy a politikusok konkrét szavakkal is megtöltenék a beszédeiket.
Nem kellene szétválasztani a migránsok által elkövetett terrortámadásokat és a köztörvényes bűncselekményeket – reagált Spöttle. A nők félnek sötétedés után kimenni az utcára, megijednek, ha egy bevásárlóközpontban nekik fütyülő migránsokkal találkoznak. A terrorizmusnál sokkal nagyobb probléma, hogy az emberek teret veszítenek. Úgy érzik, hogy elveszítik a hazájukat, és már a saját szűk környezetükben sem érzik magukat komfortosan – fejtette ki.
A migrációs hullámmal terroristák is érkeztek Európába
Az Al-Kaida és az Iszlám Állam mindig rivalizált egymással. Az Al-Kaida mindig szétszóródott a világban. Ha valaki megölt vagy felrobbantott valakit, azt mondta, hogy az Al-Kaida nevében ölt, ők pedig ezt jóváhagyták. Az Iszlám Állam mindig koncentráltan működött, és koordináltan küldték a terroristáikat Európába. A nagy migrációs hullám előtt is megpróbáltak bejutni a kontinensre, azonban a „zűrös” országokból mindig nehezen jutnak vízumhoz a schengeni övezetben. Ezért jött kapóra az Iszlám Állam számára a migrációs nyomás, hiszen így menekültnek adhatják ki magukat a terrorszervezetek katonái – fejtette ki Spöttle.
Hozzátette: a titkosszolgálatok működése miatt jóval nehezebb fegyverhez jutni, mint korábban. Ekkor jött létre a „fapados terrorizmus”, amelynek mottója: gyilkoljunk, amivel tudunk.
Komoly probléma a gyerekek ideológiai képzése is. Ausztria például azt vette észre, hogy a mecsetekben erős gyűlöletkeltés folyik már egészen fiatalok ellen is. Ezek a gyermekek már tinédzser korukban képesek lesznek ölni vagy terroristaként tevékenykedni – mondta.
Hunhír.info
