Életének 90. évében elhunyt Hajdu Győző marosvásárhelyi író, szerkesztő, egykori politikus. Hosszú időn keresztül vezette az Igaz Szó folyóiratot, azonban igazán „maradandót” a kommunista diktatúra teljes kiszolgálásával, majd az 1989 után tanúsított magyarellenességével alkotott.

Román–magyar vegyes párt létrehozásán ügyködött az élők sorából 89 éves korában, november 30-án távozott Hajdu Győző. A marosvásárhelyi Református Kollégiumban érettségizett 1948-ban, majd a Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakon szerzett diplomát 1952-ben. Egy évvel később az akkor induló Igaz Szó folyóirathoz került – főszerkesztői állásba, amit az 1989 decemberében bekövetkezett elkergetéséig töltött be. A Ceaușescu-diktatúra udvari költője életének legvégső szakaszáig aktív volt: a magyarságot és vezetőit sértő cikkek és tanulmányok százait írta és közölte saját lapjában, valamint barátai újságaiban.

A Székelykocsárdon született író – sok más egykori magyar pályatársától eltérően – egy percig sem tagadta meg önmagát és politikai nézeteit: mindvégig a román nacionalista rendszer szlogenjeit szajkózta. A Román Kommunista Párt központi bizottságának póttagja többször leszögezte: Románia szuverén, független, egységes és oszthatatlan nemzetállam, ugyanakkor azt is nyomatékosította, hogy a hivatalos nyelv a román, az országgal szembeni lojalitás pedig szent. Hajdu Győzőről olyan dokumentumok kerültek nyilvánosságra, amelyek bizonyítják, hogy nem csak kiszolgálta a kommunista rendszert, de szorosan együttműködött ennek elnyomó szervével, a Szekuritátéval is.

Rendszeresen jelentett író és újságíró kollégáiról, valamint színésznő feleségei, Erdős Irma és Ádám Erzsébet pályatársairól.

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház magyar tagozatának művészeit 1984-ben egyenesen Nicolae Ceauşescunál panaszolta be, mert egy mezőcsávási előadás utáni buliban elénekelték a magyar és a székely himnuszt, szerinte „sovén magatartásról téve tanúbizonyságot”.

Ha akarta, és esetleg valamiféle érdek is fűzte hozzá, Hajdu Győző a jó oldalát is képes volt megmutatni; a hatalom bizalmijaként számos emberen segített lakáskiutalásban, különböző kisebb törvénytelenségek eltussolásában, vagy útlevél megszerzésében. Segítségével 1978-ban a Magyarországra kitelepedni készülő Gyöngyösi házaspár például három nap alatt megkapta a végleges útlevelet. A távozó család vársétányi emeletes házát azonnal államosították, és kiutalták Hajdu Győzőnek…

Magatartása az 1989-es rendszerváltás után sem változott. A nép haragja elöl Bukarestbe menekült, majd írásaival szélsőséges román lapok hasábjain jelentkezett. A 90-es évek elején, az Iliescu-rezsim hathatós segítségével létrehozta az Együtt – Împreună kétnyelvű újságot. Élete legvégső időszakáig árasztotta a magyarellenes cikkeket, miközben olyan ultranacionalista román személyiségeket hozsannázott, mint Adrian Păunescu, Corneliu Vadim Tudor, Mircea Chelaru vagy Lazăr Lădariu.

Egy, az „európai lelkületű magyarokhoz” címzett felhívásában Avram Iancut az 1848-as forradalom nagy nemzeti hősének nevezte. Az utóbbi években a legtöbb írásának a magyarellenességéről ismert marosvásárhelyi Cuvântul liber adott helyet. Ezekben legfőképpen Magyarországot és a Kárpát-medencei magyarság képviselőit támadta Orbán Viktortól Kelemen Hunorig, Tőkés Lászlótól Áder Jánosig.

Élete végéig magát magyar nemzetiségű román hazafinak vallotta, Trianont az igazságtétel napjának nevezte, a második Bécsi Döntést pedig fasiszta cselekedetnek.

Krónika

Hunhír.info