A Duna rekord alacsony vízállás miatt száz éves sírkövek is előbukkantak a folyóból. Az egyik, fejjel lefelé álló kövön ez a felirat olvasható: “Elemy Károlyné szül. Szabó Ilona székesfővárosi tanítónő, élt 67 évet, megh. 1907. szept. 12-én. Áldás és béke poraira.” A történetéről a Magyar Múzeumok portál számolt be.

A 19. században a tanítói pálya még főleg a férfiak privilégiuma volt, így Elemy Károlyné számára ez komoly kihívás lehetett. A tanítónő még halála évében is dolgozott. Élete során megélhette a szabadságharcot, és 28 éves volt, mikor Eötvös József bevezette a népiskolai törvényt. Az adatok szerint egy helyen, a pesti terézvárosi templom melletti Érsek téri (később Érsek utca 4.) elemi iskolában (később Labda utcai, ma Pethő Sándor utcai iskolában) tanított.

Férje, Elemy Károly néptanítói családból származott, Budapesten jogot tanult, de a kutatások szerint nem tudta az egyetemet befejezni. A pénzügyminisztériumban számtisztként dolgozott, majd dohányjövedéki hivatalnok volt a Síp utcai dohánygyárban.

A férj bátyja Elemy Sándor a pécsi tanítóképzőn végzett, segédtanító és kántor lett. Megszervezte a szigetvár-vidéki tanítóegyletet, és kiváló munkája miatt Eötvös József kultuszminiszter egy bajorországi tanulmányútra küldte. Küzdött a pedagógusok helyzetének javításáért. A temesvári állami elemi népiskola igazgatójának is kinevezték. Sokan ismerték egy javaslata miatt, amelyben azt szorgalmazta, hogy az elemi iskola első osztályában csak olvasni tanuljanak meg a gyerekek, az írást csak a következő évben kezdjék tanulni.

A kutatások már feltárták, hogy Szabó Ilona és férje vélhetőleg nem élt együtt, mert külön lakcímük volt. A férj 14 évvel volt fiatalabb és női tartásdíjat fizetett feleségének, ám erről Ilona később lemondott. Az asszonyt valószínűleg a németvölgyi temetőben temették el, amelyet később bezártak és felszámoltak. A sírköveket a Dunába dobták a Petőfi hídnál, partvédelmi célokból.

Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum szeretné, ha a tanítónő és emléke megmaradna, ezért a sírkövet kiemelték, és a gyűjteményük részévé vált. A lelet szakszerű kiemelésében a kerületi tűzoltók segítettek. Jelenleg restaurálják a kultikussá vált követ. Mint írták:

“A nemzet napszámosainak titulált, s Gárdonyi Géza által találóan lámpásnak nevezett tanítóságnak, s külön a még hátrányosabb helyzetű tanítónőknek senki nem állított díszes monumentumot. Ez a szerény emlékkő az ő mindig háttérben maradt munkájukra fog emlékeztetni”.

A szakemberek folytatják a kutatást, hiszen még számos kérdésre szeretnének választ kapni.

Hunhír.info