…Én a nehézségekben, a kétségeimben az “égi csapatomat” hívom segítségül – s ajánlom mindenkinek, hogy állítsa össze az ő saját “égi csapatát”, azokból a szeretteiből, esetleg történelmi példaképeiből, akikkel szívesen töltene időt akkor is, ha ez most csak lélekben lehetséges…

Kedves Facebook Közösségem!

Szerencsésnek mondhatom magam, mert hiszek az Örök Életben. Tudom, hogy az igen fiatalon meghalt görög katolikus pap Nagypapám s Édesapám is segít onnan Fentről. Sok mindenben. Abban is, hogy tudjam: a halállal nincs vége mindennek. De addig is, amíg megtudjuk, mi vár ránk “odaát”, fontos, hogy elhunyt szeretteink a szívünkben és a gondolatainkban velünk éljenek. Amikor nehéz helyzetben vagyunk, amikor döntenünk kell, jó, ha ránézünk a fényképükre, megfogjuk valamely személyes tárgyukat s elbeszélgetünk Velük. Tanácsukat kérjük – vajon Ő mit mondana, mit javasolna ebben a helyzetben? Mi az, amit meglátna, s amit én nem? Milyen szempont, milyen tényező az, amire én most még vak vagyok, de Ő tisztán látja? Én a nehézségekben, a kétségeimben az “égi csapatomat” hívom segítségül – s ajánlom mindenkinek, hogy állítsa össze az ő saját “égi csapatát”, azokból a szeretteiből, esetleg történelmi példaképeiből, akikkel szívesen töltene időt akkor is, ha ez most csak lélekben lehetséges.

Egy rövid részlet a Tíz év az Európai Parlamentben könyvemből:

“Van egy kis fényképkiállítás nálam otthon, a rajta szereplőket úgy hívom, hogy az én „égi csapatom”. Apukám, Beöthy Tamás atya, aki a jezsuita lelki vezetőm volt, aztán a pótunokahúgom, Editke, a gyerekeim keresztanyjának a lánya, aki 40 évesen meghalt leukémiában, valamint egy gyerekpszichológusnő, Gallus Klárika, akit kisgyerekkorom óta ismertem és szerettem, és végül, de nem utolsósorban Grespik Laci bajtársam. Ők az én égi csapatom, akikkel néha át szoktam beszélni a dolgokat….”

Sokkal nehezebb persze azoknak, akik gyermeket veszítettek el. Őrájuk nagyon sokszor gondolok mély együttérzéssel és fájdalommal. S mivel minden ilyen tragédia a hit próbája is fel szoktam idézni azt a fontos üzenetet, amelyet Fajcsák Tibor atyától hallottam egy szentmisén: “Amikor majd ott leszünk az Úr előtt, nem csak Ő tehet fel nekünk kérdéseket, hanem mi is Neki. Nekem van már jó pár…” Nekem is, de hiszem, hogy egyszer majd mindent megértünk. Addig is szívből kívánok mindenkinek erős hittel könnyebbé tett emlékezést Halottak napján – égi csapatainkkal s a fizikailag is velünk lévő szeretteinkkel, akiknek a közelségét ezen a napon s az összes többin is meg kell becsülnünk. Talán jobban, mint ahogy a hétköznapokban megszoktuk.

Isten áldja Önöket!
Szeretettel
Krisztina

Morvai Krisztina – facebook

Hunhír.info