1956-ban vezetett robbanáshoz az a terror, amelyet 1945 után egyre inkább megtapasztalt a magyar társadalom – mondta Galambos István történész az M1-en vasárnap. A feszültséget gerjesztő okok között említette a kuláküldözést, a padlásseprést, az emberek elhurcolását, a koholt vádak alapján történő ítéleteket, illetve a tömeges internálásokat. A forradalmat megelőző napokban már benne volt a levegőben a feszültség, maga a kommunista párt és a szovjet hadvezetés is várt egyfajta robbanást – fejtette ki.

Galambos István elmondta: Nagy Imre körül kialakult egy értelmiségi kör, akik változást szerettek volna, de 1956 nem a kommunista párt belügye volt. A vidék Magyarországa szintén változást szeretett volna, illetve voltak olyanok, akik nem a pártállam, a kommunista diktatúra keretei között képzelték el a változást – hangsúlyozta.

A történész kiemelte: az újságok a kommunista hatalom kezében voltak, de a hírek a személyes kapcsolatokon keresztül mégis eljutottak vidékre, egyetemisták küldöttségei például felkerestek vidéki városokat, emellett nagy szerepük volt a közlekedésben dolgozóknak is. A forradalom kirobbanása után vidéken is tüntetések voltak, megsemmisítették a kommunista hatalom jelképeit, a dolgozókról vezetett személyi adatlapokat, a begyűjtési íveket, a diktatúra különböző összeírásait.

Közigazgatási funkciójú forradalmi tanácsokat, illetve forradalmi bizottságokat választottak, a rend fenntartására létrehozták a nemzetőrséget. A harmadik fontos forradalmi szervet a munkástanácsok jelentették, amelyek november 4-e után is folytatták a küzdelmet a munkások jogaiért – hangsúlyozta a történész.

Hunhír.info