Barlangokba bújtak a keleti rítusú szerzetesek a XI. században, de a többségük már beomlott. Tihany rejtélyes barátlakásairól mesélt Barkó Ágoston bencés szerzetes.

Most akkor baziliták vagy a rendtől független ortodox szerzetesek laktak itt? Igazi, természetes (bár kibővített) barlangok ezek vagy teljesen mesterségesen kivájt fülkék? Hány létezett belőlük? Megannyi kérdés és rejtély lengi körül Tihany egyik legkülönlegesebb és legősibb látnivalóit, a barlanglakásokat, melyek – ez az egy biztos – egykoron szerzetesek celláiként szolgáltak. Hogy a kérdésekre bővebb választ kapjunk, megkérdeztük a tihanyi Bencés Apátság szerzetesét, Barkó Gábor Ágostont.

Az apátságot 1055-ben I. András király alapította, aki a Kijevi Ruszból származó Anasztáziát vette feleségül. A hercegnő, később királyné nem egyedül érkezett, bizánci szertartású papok és szerzetesek is tartottak vele. “Egy csoportjukat a tihanyi Óvár keleti oldalában, a bazalttufába vájt barlangokban telepítette le az alapító, másik csoportjukat pedig Visegrádon” – elevenítette fel a régmúltat Barkó Ágoston. Hozzátette, az Óvár korai vaskori kettős földvár, régen kelták lakták.

Hegytetőn és barlangban

A szerzetes elmondta, a barlanglakásokat eredetileg Oroszkőnek (régiesen Vruzkunak) nevezték, amely “utalás arra, hogy orosz földről érkeztek az első szerzetesek”, de a Petra nevet is használták, ami görögül a barlangmonostorok neve volt. Eközben fent a hegytetőn működött a nyugati katolikus egyház kolostora is. Itt találkozott tehát keleti és nyugati egyház, ahol a nyugati bencések és a keleti bizánci rítusú szerzetesek békésen éltek egymás mellett (utóbbiak ószláv nyelven végezték a szertartásokat).

A monostor védőszentje egyébként Szent Miklós volt, aki “mint patrónus leggyakrabban a vízközeli települések esetében fordul elő”, például Fertőszentmiklós is innen kapta a nevét. Szent Miklós szerepe Tihanyban azért is jelentős, mert a török dúlás után Lécs Ágoston apát, a bencés kolostor és templom újjáépítője “Szent Miklós püspöknek (vagyis a „Mikulásnak”) az emlékezetét is fenn akarta tartani, ha már nem is élnek keleti szerzetesek a félszigeten”. Ezért is került bele a címerbe a hajósokat – és persze a tihanyi halászokat – óvó Miklós.

Nem „bazilita” szerzetesek éltek a barátlakásokban

“A barlangmonostor a 14. század közepe táján néptelenedett el” Barkó Ágoston tudomása szerint. Manapság három barlang látogatható, bár korábban több is volt, de “az évszázadok folyamán a többségük beomlott, örökre eltűnt.” A barátlakások a kikötőből érhetőek el, tábla is jelzi az irányt. Az első helyiség a legfontosabb, itt egy megemelt szentélyt és egy kőoltárt is találni, továbbá egy sírhely maradványát.

Végül egy gyakori félreértést is tisztázott Barkó Ágoston. Szerinte sok kiadványban tévesen szerepel, hogy „bazilita” szerzetesek éltek a barátlakásokban. “A Nagy Szent Bazil Rend a római katolikus egyház egyik szerzetesrendje, amely a 17. században alakult ki. A szerzetesrend tagjai római katolikusok, de a bizánci szertartás szerint tartják a liturgiákat” – pontosított a bencés szerzetes.

We Love Balaton

Hunhír.info