A hazájáért felelősséget érző magyarok számára örök modell, követendő példa az 1943-as szárszói találkozó – hangoztatták a résztvevők a Szárszó Baráti Kör, valamint a Püski Kiadó közös rendezvényén, szombaton, a szárszói tanácskozás hetvenötödik évfordulója alkalmából rendezett emlékülésen.

Visszatekintve az elmúlt, bő fél évszázadra, megállapíthatjuk, hogy az 1943-as szárszói találkozón megfogalmazott, várható veszélyek közül mind az „üdvözítő terror” mind pedig a nyugati tőkés hatalmak, ma Európai Unióval bővített nemzetromboló, önvédelmi reflexeket sorvasztó realitása is megvalósult – mondta Bíró Zoltán, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgatója a pesti Megyeháza dísztermében szombaton.

A szárszói találkozó hetvenötödik évfordulója alkalmából rendezett emlékkonferencián arra emlékeztetett: 1943-ban a tanácskozást szervező Püski Sándor szándéka az volt, hogy a népi mozgalmon belüli jobboldali és baloldali gondolkodást összebékítse. Mindez akkor nem sikerült, ma pedig már „a liberalizmussal kevert töredék-baloldallal, amelyből csak a magyarság gyűlölete árad, nem is kell, nem is lehet megvalósítani” – fogalmazott Bíró Zoltán. Előadásában arra is figyelmeztetett, Szárszó szellemében meg kell tisztítanunk öntudatunkat a rárakódott ideológiáktól és a kulturális szennyezéstől, és növeljük védekezőképességünket. „Feladatunk az ellenállás és az önvédelem” – összegezte.

Tarnai Richárd Pest megyei kormánymegbízott, a helyszín házigazdája köszöntőjében az 1943-as és az 1993-as, liberális szárszói találkozó szellemiségét összehasonlítva rávilágított, hogy utóbbival szemben az 1943-as szárszói találkozó résztvevői bizonyos kérdésekben ugyan nem értettek egyet, a magyarság megmentése és fölemelése azonban közös céljuk volt, amelynek érdekében együtt keresték a megoldást. „A magyar érdek képviselete mindnyájunk feladata és kötelessége” – hangsúlyozta.

A délelőtti szekcióban megszólalt Somodi István, a Szárszó Baráti Kör kilencvenhárom esztendős elnöke. Somodi István hetvenöt év távolából úgy értékelte a fiatalon átélt, 1943-as konferencia jelentőségét, hogy az „egy korábban sosem látott, kivételes alkalom”, „a nemzeti függetlenség deklarációja” volt, „szelleme és hagyatéka ma is útjában van azoknak az ellenerőknek, amelyek szemben állnak a nemzeti függetlenség, a nemzeti érdek szolgálatával”. Gondolatait azzal a felhívással zárta: történelmi sorsfordítók idején a felelősséget érző magyarok beszéljenek egymással, keressék meg a baj gyökerét és cselekedjenek – Szárszó pedig ehhez örök modellt jelent.

Délután a régi korokból meríthető nemzetépítési tapasztalat tudományos megfogalmazására hozott példát Tevelÿ Arató György a húsz éve elhunyt László Gyula régészprofesszor, az 1943-as konferencia egyik legfiatalabb előadója emlékének ajánlott referátumában. Az oszmán korban a teljes keresztény civilizációt katonai szuperhatalomként veszélyeztető iszlám birodalom a magyarországi frontszakaszán történetében példátlan kihívásokkal szembesült, az ekkor megszilárduló magyar nemzettudat pedig sikeresen védte meg a magyarságot attól, hogy a balkáni népek sorsára jussanak – hangsúlyozta az előadó.

mho

Hunhír.info