A határvédelem intézményének kialakulása hosszú évekre nyúlik vissza, de már akkor is fontos szerepet játszott egy ország határőrizeti joga. Kónya István, a Kúria elnökhelyettese elmondta, a határvédelem egyidős az államilag szervezett társadalom létrejöttével. Kónya szerint egészen a Honfoglalás koráig tekint vissza, ahol a gyepűrendszert alkalmazták a határok kialakítására és megvédésére.

A határok kijelölésére természetes tereptárgyakat, járhatatlan erdőket, hegyeket, mocsarakat alkalmaztak, és a gyepűkön átvezető útvonalak külső kijáratainál határvédő népek tartottak őrséget.

A gyepű határvédelmi rendszer megszilárdítása Szent László király nevéhez fűződött, később ő vált a határőrök védőszentjévé is. A gyepűk egészen 1241-ig, a tatárjárásig működtek, a rendszer összeomlása után IV. Béla király kőfalak építésébe kezdett – magyarázta Kónya István a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában.

A végvár rendszer kialakítása

A török támadások elleni határozottabb fellépés ellen Luxemburgi Zsigmond király kezdte el a végvár rendszer kiépítését, amely 1470 körül fejeződött be már Mátyás király idején. Amikor azonban a törökök elfoglalták Budát, az ország újabb védelméről kellett gondoskodni, így egy második végvári vonal alakult ki, amely nem csak az akkori Magyarországot, de az egész keresztény Európát is védte – hangsúlyozta Kónya István.

Megalakultak a határőrvidékek

A határvédelem következő fontos dátumaként 1699-et említette. Miután a Habsburgok segítségével sikerült kiverni a törököket az országból, biztosítani kellett a déli és a keleti határokat, ezért határőrvidékeket alakítottak ki.

A határőrvidékek 1848-tól kerültek a Birodalmi Hadügyminisztérium fennhatósága alá, majd 1869-ben Andrássy Gyula miniszterelnök szögezte le, hogy nem felel meg a dualista berendezkedésnek. 1872-ben Ferenc József oszlatta fel a határőrvidékeket.

1891-től a már korábban megalakult Magyar Királyi Csendőrség vett részt az ország határainak megőrzésében. A “Tanácsköztársaság” ideje alatt a Vörös Őrség vette át a határőrizetet, 1921-től pedig a Magyar Királyi Vámőrség látta el a feladatot. Később a Magyar Honvédség alá került, majd 1950-től az Államvédelmi Hatóság hatáskörébe sorolták a határvédelmet. A fordulópont 1957-ben történt, akkor került a Belügyminisztériumhoz egészen 2007. december 31-ig, utána a határőrség beintegrálódott a rendőrség kötelékébe – fogalmazott.

A határvédelem a szuverenitás része

A határvédelem az állam szuverenitási részét képezi, és kizárólagosan állami feladat, amelyet Magyarország Alaptörvénye is megfogalmaz. A határőrizet a hatályos jog szerint a rendőrség feladata, de válsághelyzetben a honvédség is láthat el határvédelmi feladatokat.

Magyarország esetében az Alaptörvény kimondja, Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján, az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig, az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményeinek útján gyakorolhatja – szögezte le Kónya István az Alaptörvényből idézve.

Ennek értelmében minden szuverén államnak saját joga eldönteni, milyen mértékben mond le államhatárának védelméről, a szuverenitás határozza meg, hogy egy állam mennyi hatáskört enged át egy másik államnak vagy szervnek – mutatott rá.

Hangsúlyozta, a határőrizet kérdésével összefüggő feladat csak akkor adható át egy szupernacionális szervezetnek, mint amilyen a Frontex is, ha az adott szerv hatékonyabban tudja ellátni a feladatát, mint a nemzeti szinten történő fellépés. Magyarország 2015 óta egyértelműen és világosan bebizonyította, hogy eleget tud tenni a feladatának – hangsúlyozta Kónya István a Kossuth Rádió műsorában.

Hunhír.info