…Elfogadhatatlannak tartom, hogy párttársam a fővárosi közgyűlésben megszavazta a Nelson Mandela teret. Én hittem abban, hogy egy radikális jobboldali párt tagja vagyok, és visszatérünk az eredeti útra. A tisztújítás óta elég sokszor elhangzott, hogy hűek maradunk az Alapító nyilatkozatunkhoz. Abban én biztosan nem olvastam olyat, ami indokolttá tenné, hogy akármilyen közterületet nevezzünk el egy kommunista terroristáról…
Ahogy Tiszavasváriban, úgy Budapest XV. kerületében sem engedte a Jobbik országos vezetése, hogy a párt saját polgármesterjelöltet indítson, sőt még azt sem támogatták, hogy egy független jelöltet támogasson a helyi szervezet. Miután Dúró Dórának a badacsonyi gyilkosság miatti felszólalásáról a Jobbik kivonult, a fővárosi közgyűlésben pedig a többi párttal együtt megszavazta a kommunista terrorista Mandeláról való parkelnevezést, elég volt, nem folytatom tovább a pártvezetéssel szembeni szélmalomharcomat: lemondok választókerületi elnöki tisztségemről, kilépek a pártból, s független képviselőként folytatom munkámat a XV. kerületben, Alapító nyilatkozatunkhoz és a mára gyakorlatilag megszűnt alapszervezetünk korábbi választási programjához hűen.
A tagság többségének inaktivitása egyenes következménye volt az elmúlt 2-3 évnek. A Jobbik idei tisztújítása után az új vezetés változást ígért, de azok nem valósultak meg; egy következmények nélküli párttá váltunk. Sneider Tamásék ígéretével szemben a belső kommunikáció semmit nem változott, a személyzeti változások el sem kezdődtek – leszámítva a kilépőket, akik tömegesen hagyják el a pártot, az országos elnökség minden ellenkező híresztelésével szemben. Három hónapja még hittem abban, hogy tényleg visszatérünk az eredeti útra. Azóta be kellett látnom, hogy erre már semmi esély. Azok a tagok lettek elüldözve az alapszervezetből, akik a kezdetektől építették az utcákon a pártot. Augusztus 20-a fényképei leplezetlenül bemutatták, mi maradt a Jobbikból. A tisztújítás óta határozatképes taggyűlést sem igazán tudtunk tartani, így feloszlatni sem tudja magát a mi szervezetünk sem. De tudom, hogy a megmaradt tagság jelentős része is ki fog lépni, amit a korábbi küldötti kongresszusok helyébe lépő, lényegében országos taggyűlésen mindenféle vendégekkel igyekeznek pótolni, akik azonban nem fognak kampányolni a pártnak.
Elfogadhatatlannak tartom, hogy párttársam a fővárosi közgyűlésben megszavazta a Nelson Mandela teret. Én hittem abban, hogy egy radikális jobboldali párt tagja vagyok, és visszatérünk az eredeti útra. A tisztújítás óta elég sokszor elhangzott, hogy hűek maradunk az Alapító nyilatkozatunkhoz. Abban én biztosan nem olvastam olyat, ami indokolttá tenné, hogy akármilyen közterületet nevezzünk el egy kommunista terroristáról. Ez a szavazás is következmények nélkül maradt, pedig pár évvel ezelőtt az elnökség visszahívta volna azt a képviselőt, aki ezt megteszi.
Gyöngyösi Márton szerint azért szavazták meg az Országgyűlésben a saját fizetésük kétszázezres megemelését (amit korábban tagadtak), mert nem ülhetnek ott „éhbérért”. De hogy az első kivonulásuk pont Dúró Dóra beszéde alatt legyen, amikor a badacsonyi gyilkosság volt a téma, az vállalhatatlan!
Most vasárnap csak a Fidesz és a baloldal közül választhat polgármestert a XV. kerület, miután a Jobbik odadobta a kerületet a két alkalmatlan jelöltnek. Lelkiismereti kötelességemnek tartom most már, hogy kilépésemmel tiltakozzak a Jobbik egyre vállalhatatlanabb irányával szemben, mely miatt általam immár a 116. önkormányzati mandátumát is elveszítette a párt.
Bodó Miklós
Bp. XV. kerületi önkormányzati képviselő,
a Jobbik lemondott országgyűlési választókerületi elnöke,
volt budapesti alelnök
Hunhír.info
