Most egy valódi történet következik – természetesen nevek nélkül. Valakire felfigyel tevékenysége révén a balliberális tábor. Hátha tudásánál fogva felhasználható céljaira. De ahhoz meg kell venni. Lehet, hogy nem fog menni, de egy próbát azért hátha megér.

A gépezet működésbe lép. Valaki Facebook-profilján magánüzenetet kap. Az üzenet küldőjének neve számára teljesen ismeretlen. Olvassa üzenetét:

„Tisztelt Uram! engedje meg, hogy ismeretlenül zavarjam. Egy független amerikai filmgyártó cég nevében keresem Önt és szeretnék interjút kérni Öntől. A téma a magyarországi belpolitikai helyzet, ezen belül a multikulturalizmus és az antiszemitizmus kérdése.

Sokat segítene a film kiegyensúlyozottságán, ha Ön vagy egy Önhöz hasonló elme és gondolkodó is kifejtené a véleményét.

Én a stáb tolmácsa és szervezője vagyok.”

Utóiratként még annyit mellékelt hozzá nemsokára a küldő:

„Kaphatnék egy telefonszámot?”

Meg még mit nem, füstölgött Valaki, s elgondolkodott. Fölöttébb gyanús volt neki az egész. De ki küldte ezt? Rákattintott az illető profiljára, ahol mindjárt megtalálta, kinek a házastársa. Az egyik vezető hazai balliberális történészé.

Valakinek nem volt több kérdése. Csak annyit közölt:

„Nem kívánok élni a felajánlott lehetőséggel.”

Erre a küldő így reagált:

„Sajnálom, hogy a magyarság szenved komoly kárt emiatt, de tiszteletben tartom döntését.”

Ezzel aztán persze be is fejeződött üzenetváltásuk. Valaki előtt összeállt a kép. A balliberális történész nem mert Valakivel kiállni, így házastársát próbálta meg erre rávenni. Csak semmi összeesküvés, gondolta tovább Valaki. Tegyük fel, belemegy a játékba, interjút ad. De mi lesz azután? Azok alapján, amit benne elmond, vagy elsüllyesztik a felvételt, vagy jól megvágják, ő meg mehet panaszra – de hova is?

Mély lélegzetet vett, s bár nem szokása a káröröm, most mégis elsóhajtott egy „Deo gratias”-t, amiért nem tudták behúzni. „Légy résen!” – jutott eszébe a régi cserkészjelszó.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info