Tizenkét éve, szeptember 19-én Budapesten és más városokban a tömeg Gyurcsány Ferenc azonnali távozását követelte. Tüntetők egy csoportja megrohamozta a Magyar Televízió akkori, a budapesti Szabadság téren álló székházát. Simon János politológus, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum tudományos tanácsadója, a közelmúlt kutatójaként a hirado.hu-nak nyilatkozott a 2006-os őszi eseményekről.
2006 szeptembere politikai értelemben forró őszt hozott. Az őszödi beszéd néven hírhedté vált hanganyag szeptember 17-én kiszivárogtatott első részletei alapjaiban rendítették meg a magyar társadalomnak a politikai hatalom gyakorlóiba vetett hitét. Ettől a naptól kezdve tömegek tüntettek szerte Magyarországon. A rendszerváltozás után egyik legnagyobb válságát élte a magyar közélet, amely a Kossuth téri tüntetésekkel kezdődött, a Magyar Televízió akkori, a budapesti Szabadság téren álló székháza ostromával folytatódott, és az Astoriánál történt október 23-i tömegoszlatással, lovasrohammal, rendőri túlkapások tömkelegével csúcsosodott ki.
Az akkor bekövetkező eseményeket megkülönbözteti a polgári engedetlenség egyéb megnyilvánulásaitól, hogy újabban viszonylag ritkán fordult elő a magyar történelemben, hogy párthovatartozástól függetlenül, az emberek morális alapon fellázadnak valami – például a hazugság – ellen. Ha a rendszerváltozás utáni időszakot nézzük, a sokszor emlegetett taxisblokád is hasonló jellegű volt. A tévészékház ostromakor is tömeges civil ellenállás alakult ki.
A magyar hagyományban gyökerező igazságérzet
Noha a taxisblokádnak többféle értelmezése van, az azt kiváltó ok is egy hazugság volt: az akkori hatalom meghazudtolva korábbi ígéretét mégis megemelte az üzemanyag árát. Ilyetén a hazugság különösen irritáló tényezővé vált Magyarországon. A magyar emberek igazságérzete nagyon erős. Ennek igazolására vannak dokumentált, nemzetközi felmérések, amelyek szerint Közép-Európában a magyar szabadság- és igazságvágy faktorai kiemelkedők. Csöppet sem véletlenül.
Simon János szerint a történelemben népünk igazsághoz fűződő szellemisége már Mátyás királyunk idejében is megmutatkozott, amikor az utókor, a nép emlékezete, a hagyomány révén az igazságos jelzővel ismerte el nagyságát. Évszázadokkal korábban, már az Aranybulla ellenállási záradéka biztosította, hogy a köznépet képviselő nemesség felléphessen az uralkodó ellen, amint az zsarnokivá, hazuggá vagy a nép érdekeinek elárulójává válna. Mindez nagyon hosszan, szinte a mai napig megőrződött a magyar jogtudatban is.
Bizonyos értelemben ez működött, ezért történt meg, hogy a magyar középosztály fellázadt Gyurcsány Ferenc bevallott hazugságai ellen – húzta alá a politológus.
A demokráciának intézményesített szabadságnak kell lennie. Ehhez az intézményesített formához garanciák kellenek. Amennyiben a demokrácia nem működik, az intézményekkel együtt a jogszabályok is rosszak. A 20. század valójában arról szólt, hogy a nyakunkra ültettek politikai vezetőket. Végig idegen érdekek idegen uralmai alatt voltunk. Kezdődött mindez a kiegyezéssel, egészen a rendszerváltozásig. 1990-ben a magyarok rögtön tudták mit kell tenni: rögtön működött a bal- és jobboldal, a politikai pluralizmus. A régió más országaiban egy évtized is elmúlt, mire ezt fölfogták és értelmezték. A magyar társadalomban igen erős folytonosság élt a demokratikus elvek elfogadását illetően. Az emberek maguk követelték az önkormányzati választásokat. Volt és van egy tartós szabadságérzet, ami a politikai kultúrában is megnyilvánul. Ez még akkor is igaz, ha sokan – leginkább a liberális oldalról – eléggé lenézően, lekezelően beszélnek a magyar politikai kultúráról. Emlékeztetni kell őket: a kontinentális Európában legelőször 1919-ben Magyarországon adták meg a nőknek a szavazati jogot, amivel Svájc a hetvenes évekig várt… Magyarországon a kollektív jogok és értékek megbecsülésére és megvédésére tradicionálisan különös gonddal tekintettek – mondta el a kutató politológus.
A szakember szerint a múltból már megismert ösztönös igazságvágy vitte az utcára az embereket: aki hazudik, annak távoznia kell a hatalomból. A magyar nemzet mindenkor azt várta el, hogy a hatalom őszintén beszéljen a néphez. Ebből kifolyólag, ami szeptember közepén, az őszödi beszéd idején elindult az nem „a söpredék, a csőcselék randalírozása volt” – mint ahogy bizonyos körök szerették volna láttatni a jogos felháborodás miatt demonstráló tömegeket –, hanem mindez az igazságérzet megnyilvánulásaként tört a felszínre. Alapvetően a lelkiismeretüktől vezérelt jó szándékú emberek követelése volt, hogy a hazug hatalom távozzék – emelte ki Simon János.
Még ma is megválaszolatlan kérdéseket vet föl a társadalom
A tévészékház előtt történteket könnyen meg lehetett volna akadályozni. Elég lett volna beolvasni a televízióba beküldött nyilatkozatot. Ha megtörténik, az ostrom is elmarad. Ehelyett – a televízió akkori vezetése, később halálfélelemre hivatkozva – elutasította a kérést. A tömeghangulat miatti rettegésre való hivatkozás annál is inkább érthetetlen, mert az oldalsó kijáratok szabadon voltak, senki és semmi nem akadályozta a bent levőket az épület elhagyására. Számos egyéb furcsaság mellett kirívó: nem volt sem katonai, sem rendőri erő, ami megfelelően tudta volna őrizni a székházat – mondta a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főmunkatársa.
A Magyar Televízió székházának ostroma 2006 őszén
„Számomra nyilvánvaló a tudatosság. Csapdahelyzetet állítottak, ami sajnos bevált. Bemutatható, bizonyítható rombolásba torkollott a megmozdulás, noha a végeredmény nem volt olyan vészes: pár kávéautomata és a büfé bánta. Ennek dacára megmutatkozott, hogy egy józan és egészséges életösztön működött a társadalomban” – tette hozzá Simon János.
A tévéostrom előzménye a parlament előtti tüntetésekkel kezdődött, spontán gyülekezéssel. Az első időszakban a politikai pártok mélyen hallgattak. A politológus szerint az egyértelmű, hogy akkoriban Gyurcsánynak azonnal távoznia kellett volna a hatalomból. Ha lemondott volna, talán egy másfajta szocialista párt nő ki ebből a történetből. Gyenge volt a párton belül az a vonal, amely ellenében a fellépést vállalta volna. Szocialista berkekben csak kevesen merték felvetni, hogy Gyurcsány Ferencnek mennie kéne.
Jellemzően a köztársasági elnök is „elaludt”, nem volt bátorsága szembenézni azzal, milyen közjogi helyzet állt elő. Jócskán megkésve, az események után kullogva sikerült egy közleményt megfogalmaznia. Erről az emlékirataiban említést is tesz – emelte ki a szakember.
Hunhír.info
