Kína felismerte a digitális gazdaságban rejlő lehetőségeket, és politikai, gazdasági hatalmának és befolyásának kiterjesztésére használja a technológiai cégeit – áll a Foreign Policy külpolitikai magazin háttér-elemzésében.Hszi Csin-ping kínai elnök 2012-es megválasztása előtt fogadták el az ország ötéves gazdasági tervét, amely a legfontosabb gazdasági és társadalmi célkitűzéseket vázolta fel. A fenntartható növekedés mellett célként azt jelölték meg, hogy Kína az innováció és a tudásalapú gazdaság vezetője szereplője legyen.

Az ezredforduló óta éves szinten ötödével emelkedett a kutatásra és innovációra fordított összeg, amely eléri a 233 milliárd dollárt, ez világszinten 20 százalékos arányt jelent. A kínai szakember-utánpótlás is biztosított, több mérnök és tudományos területen dolgozó szakember végez az egyetemeken, mint bárhol máshol.

Kína 2016-ban vásárlóerő-paritáson számolva megelőzte az Egyesült Államokat, mint a világ legnagyobb gazdasága, és a digitális gazdaság aránya is folyamatosan nő, 2016-ban ez 30 százalék volt. A globális e-kereskedelem 42 százalékát bonyolították olyan kínai technológiai óriások, mint az Alibaba vagy a Tencent.

Az internetfelhasználók számában is világelső Kína. Míg 2010-ben 380 millióan használták a netet, ez mára 800 millióra nőtt, így a világon minden ötödik internetező kínai. De a kínai tervek ennél sokra többet fogalmaztak meg.

A stratégiai célként jelölték meg az innovatív szektorok fejlesztését, a fejlett technológiákba való beruházások növelését és a fejlett technológiai gyártókapacitások fejlesztését. A cél, hogy csökkentsék a kulcsfontosságú szektorokban a külföldi, elsősorban az amerikai cégektől való függőséget.

A kiemelt fejlesztési területek a mesterséges intelligencia, kvantumtechnológia, a hardver- és szoftverfejlesztés. Peking szerint ezzel a nemzetbiztonsági kockázatok is csökkenthetők.

Nemzetbiztonsági kockázatok

A kínai elnök idén áprilisban összehívta az ország vezető tudományos szakembereit, és a technológiai fejlesztések gyorsítását rendelte el. Az ügy előzménye, hogy Washington megtiltotta az amerikai vállalatoknak, hogy alkatrészeket szállítsanak és szolgáltatásokat nyújtsanak a ZTE kínai mobiltávközlési eszközgyártónak, amely a cég jövőjét veszélybe sodorta.

Ezután célként tűzték ki, hogy 70 százalékban hazai forrásból kell biztosítani az integrált áramkörök gyártását 2025-re, és pénzügyi támogatásokkal erősítették a hazai gyártókat.

Az Egyesült Államokban és Európában is sokan ferde szemmel néztek a kínai cégek nemzetközi terjeszkedésére. A China Mobile a világ legnagyobb mobilszolgáltatója 900 millió ügyféllel és még 2011-ben adta be működési kérelmét az Egyesült Államokban, de nemzetbiztonsági okokból ezt elutasították.

Patrióta IT-politika

A kínai kormány a kínai vállalatok dominanciáját segíti a külföldi versenytársak rovására, és ez a gazdaságfejlesztési stratégia a high-tech iparágakban igazán szembetűnő.

A vezető vállalatok gyakran külföldi befektetéseken keresztül szereznek be új technológiákat – olykor állami segítséggel –, hogy fel tudjanak zárkózni a világ élvonalába. Kína viszont nem biztosít kedvező környezetet a külföldi vállalkozásoknak az online szférában – így tudja megvalósítani a kibertér szoros kontrollját.

A kínai info-tech cégek szárnyalását a rejtett állami támogatás mellett a hazai piac hatalmas mérete, a példátlan mértékű adathozzáférés is támogatja, valamint az, hogy a kínai fogyasztók fogékonyak az új technológiák átvételére.

A kínai internet egy más világ

A magyar felhasználóknak természetes, hogy az Amazon vagy az e-Bay oldaláról rendelnek meg egy terméket, vagy a Google keresőoldalát használják. A kínai digitális gazdaság óriásai azonban helyi nagyvállalatok. A Baidu 77 százalékos részesedése mellett eltörpül a Google 2 százaléka, a Wechat 920 millió felhasználója mellett a Facebookra 54 millióan regisztráltak. Az Alibaba, amely globális óriáscéggé nőtte ki magát, csaknem 60 százalékos részesedéssel rendelkezik, míg az Amazont alig egy százalék használja Kínában.

Ennek politikai okai is vannak. Peking mindent megtesz a külföldi, politikailag kényes tartalmak korlátozására, és a szólásszabadságra kényes óriáscégek, mint a Apple és a Google pedig betartják a kínai pártvezetés által támasztott játékszabályokat.

Saját szabványok

Kína már nem éri be azzal, hogy a világ egyik legkiválóbb gyártója: egyre aktívabban vesz részt a technológiai világszabványok fejlesztésében. Mint számos technológiai termék vezető fogyasztójaként és gyártójaként, lehetősége van arra, hogy mind saját piacain, mind a világpiacon befolyásolja a szabványokat. A kínai szabványokat egyre szélesebb körben fogadják el, és ezzel párhuzamosan a kínai cégek irányító szerepe nő a világ technológiai szektorában.

Puha hatalmi eszközök

Kína már régóta politikai hatalmának és befolyásának kiterjesztésére használja kulcsfontosságú technológiai cégeit. A ZTE a kínai selyemutat lefedő 60 országából 50-ben van jelen valamilyen formában. Az Alibaba thaiföldi és maláj kormányokkal digitális szabadkereskedelmi egyezményeket kötött, amely a logisztikai ellátásban a helyi kisvállalkozók piacra jutását segíti.

Az „egy övezet egy út” fizikai infrastruktúra kiépítése mellett a digitális fejlesztésekben is vezető szerepre törekszik Peking. Ezt szolgálja a digitális selyemút, amelynek célja, hogy erősítse információtechnológiai cégeinek nemzetköziesítését.

Az egyik legfontosabb kérdés az internet jövője szempontjából, hogy ki szabályozza a világhalót. A kínai törekvések egyik pillére a nemzeti szuverenitás helyreállítása a kibertér felett, vagyis az az elképzelés, hogy minden ország a saját törvényei szerint szabályozhassa az internetes tevékenységet.

Hszi Csin-ping szerint a világ államainak együtt kell fellépniük a kiberközösségek jövőjéért, ám ezt a távol-keleti ország – hasonlóan, mint a kínai médiában – kemény állami kontrollal képzeli el. Az elképzelések szerint növelni kell az állami szereplők beavatkozási lehetőségeit miközben vissza kell szorítani a versenyszféra szerepét.

A kínai politikusok igyekeznek meggyőzni az ENSZ-t, hogy fogadja el a már említett „kiberszuverenitás” nevű elméletüket, amely szerint minden ország saját ízlése szerint szabályozhatja az internetet saját területén, anélkül, hogy ebben bármely más ország gátolná.

HÍRADÓ.HU

Hunhír.info