A magyarok 75 százaléka evés közben is a telefonját nyomkodja- derül ki egy tavaly Forbes-cikkből. Ennél is durvább függők az okostelefonok használói. Munka közben 65 százalékuk, vezetés közben 30 százalékuk, lefekvés előtt pedig 80 százalékuk babrál a mobiljával. Ha szomorú is, de ma már tény, hogy a telefonfüggők országa vagyunk

Egyes becslések szerint több mobiltelefon van szolgálatban Magyarországon, mint ahányan itt élünk. Persze nem volt ez mindig így.

Vezetékes se nagyon volt, nemhogy mobil

A magyar mobilozás történelmének legismertebb alakja alighanem Sugár András, aki a Westel, majd a T-Mobile vezérigazgatója is volt. Azt mondja, hogy a cég eredetileg az Első Magyar-Amerikai Rádiótelefontársaság néven indult volna. Csakhogy a marketingesek szóltak, hogy ezt a nevet lehetetlen reklámozni. Így lett a jóval rövidebb Westel. Egyébként akkoriban még nem nagyon kellett reklámozni, hiszen az emberek inkább azt szokták meg, hogy vonalas telefonjuk sincs, nemhogy mobil.

„Ebben a hőskorban az emberek képesek voltak bármit megadni egy vonalért. Akár egy utcát is hajlandóak voltak fejleszteni, hogy egy Matáv-vonalat kapjanak, egy vezetékes vonalat. Így nem meglepő, hogy a mobilnál mindegy, hogy hogy nézett ki, mekkora volt, csak szóljon. Csak mehessünk kirándulni, és hívhassuk fel egymást”- elevenítette fel a 90-es éveket az ATV Heti naplójában Sugár.

Az első hívás a Fehér Házba ment

Az első mobilhívást amúgy 1990. október 25-én indította el az akkori ipari miniszter, Bod Péter Ákos, aki az amerikai alelnököt hívta fel. Bár azóta már tudjuk, hogy az évszázad egyik legnagyobb üzletébe lépett be ekkor Magyarország, alig érdekelt néhány embert az esemény. Se a Népszabadság, se a Népszava nem írt erről egy szót sem, és a Magyar Nemzetben is inkább csak kritizálták a mobiltelefont, merthogy sokallták a készülékek 300 ezer forintos árát. Ami amúgy érthető, hiszen akkoriban 13.446 forint volt az átlagkereset. Vagyis egy átlagos állampolgárnak 22 hónapot kellett dolgoznia azért, hogy vehessen egy ilyen műszert.

Ezt követően azonban elképesztő módon terjedt a mobilozás. Ahogyan Sugár András emlékszik, az amerikai partnerek fel sem tételezték azt, hogy a magyarok ennyire rákapnak majd ezekre a telefonokra az első tíz évben. Úgy tervezték, 2-300 ezer ügyfelük lesz maximum, erre 2002-re már kétmillió ügyfelük volt.

2200 különböző mobil

Sváby András műsorában megszólal az egyik legnagyobb hazai mobilgyűjtő is. Daróczi Istvánnak 2200 különböző mobiltelefonja van, még pár százat összegyűjt és ő lehet a Guinness-rekorder. A legnehezebb készüléke egyébként több mint 6 kilót nyom. Ezek még csak egyetlen funkcióval bírtak, üzenetet küldeni sem lehetett róluk.

Több tízmillió kidobott készülék

Lehet, hogy sokan nem emlékeznek rá, de 2002-ig kellett várni arra, hogy olyan mobilt dobjanak piacra, amivel képüzenetet lehet küldeni. Innen már nem volt megállás, a mobilozás elmúlt 30 évében a bunkofonoktól eljutottunk a high tech kütyükig és még nincs megállás. Igaz, ennek az az ára, hogy a legtöbb ember kétévente cserélgeti a készülékeket. Ha kiszámoljuk, ez azt jelenti, hogy 1990 óta csak Magyarországon több tízmillió telefont vettünk és dobtunk is ki.

atv.hu

Hunhír.info