Ha ma egy politikus megfogalmazza saját nemzete érdekeit, stratégiai céljait, és ezeknek megfelelően alakítja politikáját, azt a világ urai a legsúlyosabb bűntettnek igyekeznek beállítani. Bogár László professzor szerint aki „populista”, az „népszerű” dolgokat mond a népnek. Ám miért baj az, ha a demokráciában, ami a nép uralmát jelenti, egy politikus igyekszik népszerű lenni, olyan dolgokat mondani, ígérni, és végrehajtani, amit a nép szeretne önmagának?
Az uralkodó globális véleményhatalom azért tartja mindezt súlyos bűnnek, mert a népnek nem azt kell biztosítani, amit az szeretne, hanem azt, amit a világot meghatározó, saját létét is tagadó szuperstruktúra helyesnek tart.
Vagyis valójában ez a „láthatatlan” főhatalom a népet tökéletesen alkalmatlannak látja arra, hogy az felismerje, és megfogalmazza saját érdekeit, stratégiai céljait, és, ha egy politikus ennek ellenére mégis segíteni próbálja ebben a népet, akkor azt a világ urai a legsúlyosabb bűntettnek igyekeznek beállítani.
Látható, hogy mindez a nyugatias modernitás legkényesebb kérdésére irányítja rá a figyelmet, arra tudniillik, hogy a világ igazi urai, miközben önmagukat és liberális demokráciájukat „minden világok legjobbikának” igyekeznek beállítani, megvetéssel tekintenek saját népükre (az őket megválasztókra), amelyet teljesen alkalmatlannak vélnek arra, hogy ő maga irányítsa saját sorsát.
A „populista” politikus tehát azért követ el a világ urai számára megbocsáthatatlan bűnt, mert igyekszik komolyan venni a demokrácia lényegét. A világ urai tehát az általuk populistának bélyegzett politikai szereplőket vádolják cinizmussal, manipulációval, miközben éppen ők azok, akik cinikusan semmibe veszik saját választóik akaratát.
Majd ezt követően, ha veszítenek a választásokon, már pedig ez egyre gyakrabban fordul elő, akkor ezt a nép primitívségének, bunkóságának, manipulálhatóságának tulajdonítják. Az eszükbe se jut, hogy ha az általuk „üzemeltetett” eddigi uralkodó pártok hagyományos elitjei, a globális tőkestruktúrák érdekeinek érvényesítői a lokalitásokban, és nem a lokalitás (nemzetállam) stratégia érdekeinek képviselői a globális aktorokkal szemben, akkor egy idő után a választók ezt felismerő egyre nagyobb része politikai alternatívát keres.
Az persze igaz, hogy első lépésben ez számos alkalommal csak egy olyan „protest-párt” tud lenni, amelynek mibenléte sokszor valóban eléggé bizonytalan. Tehát az indulatos szavazó először dühében sokszor csak büntetni tud, nemet mondani a globális hatalmat kollaboráns módon kihasználó hagyományos pártokra, és talán az is igaz, hogy nem is feltétlenül tudja, hogy a nemet mondás után mire és hogyan mondhatna igent is.
Ám ha így is lenne, ez nem elsősorban a választók hibája, hanem a hagyományos pártok kollaboráns elitjeinek köszönhető. Azoknak, akik kísérletet sem tettek/tesznek arra, hogy megértsék a nemzetállamok vesztes többségének kétségbeesését, és kiszolgáltatottságuk, magárahagyottságuk által kiváltott indulatuk lényegét.
Ám azt mindeközben elvárják/elvárnák, hogy az általuk bunkónak tekintett, megvetett választók továbbra is automatikusan őket jutassák a lokalitások politikai irányítópultjainak meghatározó pozícióiba.
(preshaz.eu)
Hunhír.info
