…A globális hamis narratíva lényege, hogy a liberális demokrácia, a szabad piacgazdaság és az ezt a társadalmi-gazdasági konstrukciót kommunikációs keretbe foglaló „politikailag korrekt” beszédmód az egyetlen „helyénvaló” magatartás a világon, és akinek kedves az élete, az engedelmesen beilleszkedik ebbe a térbe. Mert ha nem, akkor számolnia kell a fegyelmező hatalom megtorló akcióival…

Amióta Sztálin és Roosevelt személyében először találkozott a két birodalom első embere, számos amerikai és (szovjet) orosz legfelső vezető között alakult már ki sajátos kommunikációs tér, de a jelenlegi két elnök „interakciója” feltehetőleg minden eddiginél nagyobb és súlyosabb történelmi jelentőséggel bír. Annak idején, bár a Nyugat a leg­ádázabb ideológiai ellenfeleként tételezte a szovjet birodalmat, mégis szövetségeséül fogadta. Lassan harminc éve már, hogy, legalábbis elvileg, megszűntek ennek az ideológiai szembeállásnak az alapjai, az elmúlt évek fejleményei nyomán most mégis a két birodalom legújabb kori történetének egyik legsúlyosabb konfliktusfelülete van kialakulóban.

Nem lehetnek ugyan illúzióink az egyes személyek történelemben betöltött valóságos szerepét illetően, hisz mindegyikük a nagy globális bábjáték jelentéktelen figurája, de bizonyos helyzetekben mégis hi­hetetlenül felértékelődhet a „konkrét” ember. Talán, ha a lényeget próbáljuk megérteni, akkor annyiban kellene módosítani kissé ezt az állításomat, hogy a legfelsőbb vezetők bábfigura mivolta leginkább abból szokott adódni, hogy tehetetlen foglyai annak a globális véleményhatalmi struktúrának, amely tematizációs és értelmező hatalomként határozza meg az uralkodó beszédteret. (Ez határozza meg, hogy miről és mit illik gondolnia annak, akinek kedves az élete.) Vagyis bármilyen nagy formátumú legyen is a legfelsőbb vezető, és bármit is gondoljon mindarról, ami a globális hatalmi térben zajlik, be van zárva a hamis narratíváknak abba a ketrecébe, amelyből szinte lehetetlen kiszabadulni.

Ami a Donald Trump és Vlagyimir Putyin közötti kommunikációs térben legelőször feltűnik, az az, hogy mindketten tudatában vannak rabságuknak, és mindketten nagyon elszántan küzdenek azért, hogy legalább csökkentsék függésüket. Azzal mindketten tisztában vannak, hogy a globális beszédtér legbelsőbb mezőit igen szigorú fegyelmező hatalmi struktúra őrzi, amely nem habozik a legkegyetlenebb módon megtorolni, ha az általa mozgatott bábok saját hangon próbálnak megszólalni.

Logikus tehát, hogy az elmúlt évek során, különösen Donald Trump megválasztása óta minden eddig elképzelhetőbbnél brutálisabb szakaszába lépett a narratívák globális polgárháborúja. Az is kiderült, hogy a cyber-space, vagyis az a gigantikus világháló, amelynek létrehozói eleve az ellenőrzés és manipulálás stratégiai céljával alkották meg művüket, elképesztő erejű fegyelmező hatalomként működik.

A Google, a Facebook, a YouTube a kommunikációs „szabadság”, „elfogulatlanság”, „pártatlanság”, vagyis a tények, az igazság, a valóság nevében tetszés szerint avatkozik be a lét­értelmezés legkényesebb mezői­be is. És nem habozik „megsemmisíteni a valóságot”, ha úgy véli, hogy a valóság útban van hatalmi céljai megvalósítása során.

Nem véletlen, hogy Trump és Putyin kapcsolati rendszere azzal kezdődött, hogy a globális véleményhatalmi rendszer urai azzal vádolták meg a frissen megválasztott amerikai elnököt, valamint munkatársait és szövetségeseit, hogy valamenynyien az orosz birodalom, illetve személyesen Putyin elnök ügynökei. Aminek alapját mindössze annyi adja, hogy mindketten szabadulni igyekeznek a globális véleményhatalmi diktatúra hamis narratíváinak ketrecéből, ezért bármilyen különös is, de valóban globális szövetségesek.

A globális hamis narratíva lényege, hogy a liberális demokrácia, a szabad piacgazdaság és az ezt a társadalmi-gazdasági konstrukciót kommunikációs keretbe foglaló „politikailag korrekt” beszédmód az egyetlen „helyénvaló” magatartás a világon, és akinek kedves az élete, az engedelmesen beilleszkedik ebbe a térbe. Mert ha nem, akkor számolnia kell a fegyelmező hatalom megtorló akcióival.

Mindez eddig is így volt ugyan, ám ami most változott, az az – és ez vezetett Trump megválasztásához is –, hogy ennek a globális hatalmi berendezkedésnek egyre inkább megmutatkoznak azok a súlyos válságtünetei, amelyek arra utalnak, hogy ebben a formában hosszabb ideig már bizonyosan nem üzemeltethető. A szabad piacgazdaság hamis mítosza mögött kegyetlen hatalomgazdasági gépezet húzódik meg, amely olyan gátlástalanul fosztja ki a lokalitások értéktereit, és vezet ezen keresztül olyan globális eladósodáshoz, amely abszurd módon lassan akkora adósságot hoz létre, mint a világ egész anyagi vagyona, hogy ennek alapvető megváltoztatása nélkül a világ az önmegsemmisítése káosza felé halad.

mho

Hunhír.info