Óriási „hírt” tálaltak a kormány szócsövei, a sajtóterméknek nehezen nevezhető Magyar Idők, az Origo és a kurucinfo. Arra derítettek ugyanis fényt, hogy a Képviselői Irodaházban szóba álltam egy másik párt országgyűlési képviselőjével, aki ráadásul egy független polgármester-jelöltet is magával hozott e titkos szeánszra. Állításuk szerint a megbeszélést titokban tartottuk és arról semmilyen előzetes információ nem volt.

Nos, tudom, hogy a Fidesz univerzumában nem szokás, sőt kimondottan veszélyes csak úgy mindenféle más pártokbeli alakokkal szóba állni. Tartózkodnak is tőle, hogy akárcsak a leghalványabb gyanú vetüljön rájuk, bár a liftben egyelőre még mernek nekem köszönni, ha összefutunk. Ki tudja, meddig?

Szerencsére én nem vagyok Fidesz-tag, így megvan az a szabadságom, hogy nem csak akkor találkozhatok emberekkel, ha „Viktor engedi”, különösen, ha azok irodája ugyanabban az épületben van, ahol az enyém. (Az Origó és a kurucinfo kedvéért itt megjegyezném, hogy a Fidesz irodái is ugyanitt vannak, erre a témára ne pazaroljanak egy leütést se!)

Országgyűlési képviselőként, Magyarország második legnagyobb pártjának elnök-helyetteseként rengetegen keresnek meg, a legkülönfélébb emberek, és kérnek tőlem időpontot arra, hogy beszélgessünk. Ésszerű keretek között erre mindig igyekszem lehetőséget biztosítani. Így eshetett meg, hogy mikor Hajdú László DK-s képviselő, volt polgármester találkozót kért tőlem, igent mondtam. A téma merőben hétköznapi volt, egy időközi önkormányzati választás Budapest XV. kerületében. Ellentétben a kormányzati elképzelésekkel én úgy gondolom, hogy egy ilyen helyi ügy leginkább a polgárok mindennapi életéről szól. A helyi közösség érdekeit szolgáló beruházásokról, utakról, csatornázásról, és kisebb gazdasági ügyekről. Fideszes szemmel botrány, de az ilyen helyi ügyek számomra nem szólnak Soros Györgyről, nemzetközi összeesküvésekről, lobbihálózatokról, sem gyíkemberekről és chemtrailről, de még Németh Szilárd kedvenc fogásairól sem, sőt Gyurcsány Ferenc dicstelen politikai szerepléséről sem. Ezért találkoztam Hajdú Lászlóval és a független polgármester-jelölttel. Szerencsére, mert az országos politikában valószínűleg hamar komoly vita alakult volna ki közöttünk.

A találkozót szokásom szerint az asszisztensemnek jeleztem, hogy írja be a naptáramba. Kétségtelen, hogy a Magyar Időknek nem szóltam előre, de abból a tényből, hogy mégis időre érkeztek meg az irodám elé, arra következtetek, hogy a naptáramat továbbra sem kell velük egyeztetnem, hiszen úgyis belelátnak.

Hajdú Lászlót egyébként végighallgattam, majd útjára bocsátottam. Sem bejelentésre számot tartó, sem másmilyen megegyezés közöttünk nem történt. Beszélgettünk egymással, ahogy az normális országok parlamenti képviselői között szokás, és természetes. Szomorú, hogy az egykoron polgári világot ígérő Fidesz médiazsoldosai által a legsötétebb és legprimítívebb bolsevik hagyományokat éleszti újjá. Akkor volt utoljára divat büntetni azt, ha valaki nem úgy, nem azzal és nem ott beszélgetett, ahol a pártközpont elvárta. A stílus, a módszer is hasonló, a vége is ugyanaz lesz, mi kivárjuk.

Posztomat ezzel zárom, most pedig megnézem a HírTV-t, hátha adják a holnaputáni programomat.

Hunhír.info