…A november 4-i támadással egyidejűleg a szovjet hadvezetés számos motorizált és páncélos őrjáratot rendelt a határ lezárására, így a Nyugatra emigrálók esélyei minimálisra csökkentek. Az egyik utolsó nyitva maradt folyosót a szabadságba egy addig jelentéktelen híd jelentette az ausztriai Andaunál. A 200.000 magyar menekült közül körülbelül 79.000-en ezen a hídon jutottak át Nyugatra…
1956 november 4-én a Szovjetunió csapatai hadüzenet nélkül megtámadták Magyarországot. Az óriási túlerő ellenére napokig folytak a véres utcai harcok, főleg a főváros egyes pontjain. A magyar felkelők kétségtelenül hősiesen küzdöttek, habár az egyes ellenállási gócpontok egymás után estek el. Az összecsapásokban becslések szerint 3.000 magyar és több mint 700 szovjet katona vesztette életét; a sebesültek létszáma majdnem elérte a 15.000 főt.
Mivel az ország külföldi segítségben nem bízhatott, hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a győzedelmes októberi forradalom és annak minden vívmánya elbukott. A megtorlástól félve százezrek kényszerültek hazájuk elhagyására.
Menekülthullám
A forradalom kezdeti sikereinek köszönhetően már október végén fellazult az addig aknákkal, szögesdrótokkal és határőrökkel erősen védett határszakasz Ausztria illetve Jugoszlávia felé. A rettegett „Vasfüggöny” ideiglenes eltűnésével sokak a jobb élet reményében vagy épp a kommunizmusból való kiábrándultságuk hatására már ekkor az ország elhagyása mellett döntöttek és gyalog vagy fuvarral tömegesen Nyugat felé vették az irányt.
Budapestről valóságos karavánok indultak útra, az embereket buszokkal és teherautókkal szállították az osztrák határhoz. Habár a szigorú ellenőrzés fokozatosan megszűnt, a határon való átkelés nem volt veszélytelen. Az aknazár miatt csak egyes ösvények voltak járhatóak, amelyeket a szovjetek november elején felszámoltak.
A november 4-i támadással egyidejűleg a szovjet hadvezetés számos motorizált és páncélos őrjáratot rendelt a határ lezárására, így a Nyugatra emigrálók esélyei minimálisra csökkentek. Az egyik utolsó nyitva maradt folyosót a szabadságba egy addig jelentéktelen híd jelentette az ausztriai Andaunál. A 200.000 magyar menekült közül körülbelül 79.000-en ezen a hídon jutottak át Nyugatra.
„A világ talán egyik legjelentéktelenebb hídja…”
A Pulitzer-díjas amerikai író James A. Michener tudósítóként dolgozott november első napjaiban a határ osztrák oldalán. A keskeny andaui fahíd meglátása szerint azelőtt a világ talán egyik legjelentéktelenebbjei közé tartozott, ám ezekben a napokban – a sors fintoraként – a világ legfontosabbjává vált. Andau falva az 1920-as Trianoni Békediktátumig Mosontarcsaként a Magyar Királysághoz tartozott, majd 1921-ben az újonnan szervezett Burgenland (Őrvidék) Osztrák Szövetségi Tartomány része lett. 1956-ban egy kis álmos községként volt ismert, mely bár nem önként, de hamarosan a világpolitika középpontjában találta magát.
A falu krónikája szerint már november 5-én megállás nélkül motorzúgást és a szovjet páncélosok lánctalpainak csikorgását lehetett hallani a magyar oldalról. Mivel a helyi hatóságok attól tartottak, hogy a szovjetek egyszerűen átjönnek a határon, az andaui tűzoltók kis piros-fehér-piros (Ausztria nemzeti színei) zászlókat szúrtak a földbe, hogy jelezzék a határvonal nyomvonalát. Bár az osztrák hadsereg október végétől a helyszínen járőrözött, november 6-ára minden egységet hátrébb vontak, hogy az esetleges szovjet provokációkat elkerüljék.
Híd a szabadságba
A Hansági-főcsatornán átívelő rendkívül keskeny fahíd valamivel több mint 9 kilométerre fekszik a falu központjától. A november 21-ig átkelt mintegy 79.000 menekült ellátása óriási feladat elé állította a helyi önkormányzatot. Már az első héten több ezren érkeztek, szinte kivétel nélkül a ma „Fluchtstraße”-ként („menekültek útja”) ismert mezei úton. A hatóságok az iskola, az óvoda és a mozi épületében is ideiglenes befogadó központokat hoztak létre a menekültek számára, majd buszokkal az ország belsejébe szállították őket különböző menekülttáborokba.
Végül 1956. november 21-én szovjet, más források szerint kommunista magyar egységek a csatornába robbantották az andaui fahidat, elvágva ezáltal az utolsó nagyobb nyitott folyosót Nyugat felé. 1956. december végén az Egyesült Államok akkori alelnöke (későbbi elnöke), Richard Nixon, is Andauba látogatott, hogy az aktuális helyzetet szemügyre vegye. A falu apraja-nagyja a helyi mozi termében gyűlt össze a nagy eseményre.
A híd ma
Az andaui fahíd ma emlékhely. Az 1956-ban lerombolt konstrukció helyére 1996 szeptemberében egy osztrák-magyar kooperáció keretében egy új fahidat emeltek. Az aktuális híd tíz évvel később került megépítésre (2006), mely egy a helyszínen elhelyezett információs tábla szerint a bruckneudorfi (Királyhida) utászszázad munkáját dicséri.
A híd mindkét oldalát kisebb emlékművek díszítik. Az osztrák oldalon ezen felül egy kilátó is épült, ahonnét szép kilátás nyílik a Hansági-főcsatornára és a környező szántókra. Az Andau községbe vezető mintegy 9 kilométer hosszú „menekültek útja” mentén további 90 különféle szobor és alkotás került elhelyezésre, így az emlékhely egy nagy szabadtéri múzeumra emlékeztet.
Orbán Gábor
korkep.sk
Hunhír.info
