Hunfalvyék a szabadságharc leverése után azt a feladatot kapták, hogy a lázongó magyarok szarvát letörjék. Többek közt ezért találták ki a finnugor–magyar származáselméletet. Az ötlet zseniális! Ugyanis a kiszemelt atyafiságot hatalmas hunok helyett történelem nélküli népek alkották, amelyek az európai múlt alakításában alig vettek részt, ráadásul nyelvemlékeik sincsenek. Szinte bármi állítható róluk.
Olyannyira így állt a dolog, hogy a 19. század közepén, vagyis a tett elkövetésekor a jövendő rokon népek kilétét, nyelvét még a terv meghatározó tudósai is alig ismerték, sőt magukról a népekről is csak bizonytalan hírek szállongtak innen-onnan. Röviden: a finnugor rokonság nem táplálhatta a magyari dölyföt!
Itt közbe kell szúrni, hogy a finnugrizmus alapítójává kinevezett s nem mellékesen német ajkú, magyar öntudatú Hell Miksa SJ. csillagász az ősi hun–magyar származás híve volt. Ő a lappok nevét a távol-keleti Lop-nor vidékéhez kapcsolta, ahonnan – szerinte és J. de Guignes (1721-1800) francia sinológus szerint – a hunok származtak. A lapp–magyar hasonlóságokban ennek igazolása derengett föl előttük, mert ketten valának: nyelvi észrevételeiket rendtársa és hű tanítványa, a magyar nyelvet nála alaposabban ismerő matematikus Sajnovics János SJ. foglalta össze: DEMONSTRATIO Sajnovics János Bizonyítás a magyar és a lapp nyelv azonos (Nagyszombat, 1770). Első magyar nyelvű kiadás: Bp. 1994. ELTE. Eddig az időpontig csak latinul létezett, ezért igen kevesen ismerték, tehát sok mindent ki lehetett hozni belőle.
Sajnovics atya is egyetértett a hun–magyar egységet illetően mesterével, Hell Miksával. Műve előszavában büszkén hirdeti nyelvünkről: „…ahol már Attila és Szent István, első király idejétől fogva megerősítve és megszilárdítva, annyi évszázadon át kiválóan művelve, mind a szóbőség gazdagsága, mind tömörségben kerekded, mind pedig a legbennsőbb lelki érzelmek kifejezésére ügyességben semmivel sem alacsonyabb rendű egy keleti vagy nyugati nyelvtől sem, sokaktól pedig bizonyosan magasabbrendűen kiemelkedett.”
Nyelvzene, avagy hangzás tárgyában örömmel írja az új rokonokról: „…habár a lappok egyedi módon ejtik ki szavaikat, nekem olyan ismerősnek tűnt, hogy amíg beszédjüket hallgattam, azt hittem hazámban a magyarok között forgolódok. Minden magyar magánhangzót, meglágyított mássalhangzót, a betűk S és Z különböző hangzásait teljesen egyformának és ugyanolyan gyakorinak találtam, mint a lappoknál. Továbbá szavaik kiejtésében, mely a norvégoknak nehézkes, annyi nehézségem volt, mint egy született lappnak: semennyi.”
„..amikor véletlenül betért egy karjeliai, akivel aztán HELL tisztelendő atya kérésére a misszionárius elmondatta a Miatyánkat. Íme, tényleg néhány szó kivételével, majdnem mind megértettük, a többi kiejtési módja pedig olyan volt, melyet nem reméltünk lehetőnek, hacsak nem jött magyar vidékekről. Ez a dolog megerősítette HELL tisztelendő atya mély sejtelmét és feltevését, melyet mint előbb mondtam, SCHEFFER és BÜSCHING szerint ötlött, nevezetesen hogy a finn és a lapp népek a magyarral viszonyban állnak; ettől kezdve egész idő alatt szakadatlanul hevesen biztatott, bátorított, kért és sürgetett, hogy kutassam ki a magyar és lapp nyelv szorosabb egyezését, mivel ő fontosabb feladatokkal volt elfoglalva.” Mellékes megjegyzés: a Miatyánkot minden keresztény ember betéve tudja…
„…fáradságosan kinyomoztuk, hogy lássuk, egyezik-e a jelentése a magyarral? De azt lehet mondani, mint már említettem is, ez a keresgélés nagyon fáradságos volt. Mivel a Nomenclatorban a lapp szavak jelentései dánul voltak kifejezve, ezeket a dán szavakat először ki kellett keresni az Indice Nuclei latinitatis-ból (Latin Gyök Index), aztán ez Index alapján ki kellett nyomozni e szavak latin jelentéseit, ebből végre el lehetett dönteni…”
„…a Nomenclatorban sok dán szó a Nucleoban nem volt kifejezve; azonkívül gyakran az egész vizsgálódás a lapp szavakról csak azt derítette ki, hogy ámbár kis változtatással magyar is lehetne, a magyaroknál nem jelenti ugyanazt.”
Egy alkalommal „…lappok érkeztek az ő Tarandis szarvasaikkal a hegyekből, melyek tíz mérföldre fekszenek a szárazföld felé. Ekkor, HELL tisztelendő atya kívánságának eleget téve (aki egyre erősítgette, hogy a magyar és a lapp nyelvnek már a kiejtésüknél fogva is azonosnak kell lenni), az ő jelenlétében a lakhelyünkre érkező lappoktól tolmács által, különböző dolgok neveit kérdeztem, mely kérdezett szavak sorozatát, minden népnél közös dolgok, úgymint: testrészek, emberi cselekvések, égi jelenségek stb. stb. ő maga írta össze. Rögtön feltűnt, azonkívül, hogy mindenben teljesen magyaros volt a kiejtés, a legtöbbnek a jelentése is egyezett a magyarral, sőt igazán magyar volt. Szorgalmasan, magyar helyesírással mindent papírra írtam. Mivel ezt gyakran tettem, és mivel különböző dialektust beszélő lappok jártak a szigetre, a legkülönbözőbb szavakból elkészítettem a bő Elenchust (Gyöngy), és később a maga idejében kiválóan hasznomra vált. Így, a nyelvek egyezésében már magam sem kételkedtem” Eddig az idézetek Sajnovics atya könyvéből.
Hell Miksa és Sajnovics János levelezéséből tudjuk, hogy a hun rokonságba vetett hitük mellett hűségesen kitartottak. A reájuk hivatkozó finnugrizmus később jóval kevesebb bizonyítékot talált, s tudván a tan hibáit, mégis egyedül üdvözítő igazságnak kiáltotta ki azt, ugyanakkor könyörtelenül lenyomta mindazokat, akik ellenkezni merészeltek vele. Teszi ezt a mai napig az egyre szaporodó cáfolatok ellenére.
Innen s így jutott egyedülálló hatalomhoz hazánkban a legtudománytalanabb nyelvészeti elképzelés.
Nem tudáshoz, hatalomhoz.
Mi a hatalom? Siker.
A siker köztudottan fénypénz: borús időben sitty!
MHO
Hunhír.info
